14.rész.
Hellóó mindenki!! Meg hoztam az újrész és jön a szokásos szöveg komizzatok és iratkozzatok fel! :D Szeretlek titeket,és jó olvasást nektek!! :D♥♥
Nina!♥xoxo
Ebben a pillanatban mintha ezer meg ezer pillangó kelt volna életre a hasamban.Ilyet még sohasem éreztem.El bűvölt a pillanat azt sem tudtam hol vagyok vagy éppen élek-e még.Nyelvünk vad,de még is gyengéd táncot járt,tökéletesen simultunk egymáshoz,mint a kirakós darabkái,össze illettünk.Nem akartam,hogy vége legyen a pillanatnak,beletúrtam a hajába,ő pedig szorosabban ölelte a derekam.De mint minden boldog pillanatnak ennek is vége kellett hogy legyen.Levegő hiánya miatt váltunk el,de továbbra sem engedtük el egymást,vagy a másik tekintetét.
-Megvédlek,és együtt leszünk örökké.-mondta,és valamilyen csodának köszönhetően hittem is neki.
Arcomat a nyakába fúrta,és így ölelkeztünk hosszú percekig,de ezt a pillanat-mint mindig-valami meg zavarta,ami nem más volt mint Liam telefonja.Sóhajtva el engedtük egymást,és Liam félre vonult telefonálni.El mondott pár "igen..aha...ok..nem,nem fog...oké..akkor..jóó...leteszlek...Szia!"-t,majd vissza jött hozzám.
-Na igen akkor megyünk fürdeni?-kérdezte,és már vetkőzött is.Figyeltem ahogy leveszi a fekete pólóját,majd ahogy a nap rásüt a tökéletesen kidolgozott testére.Ahogy elnéztem őt olyan volt mint egy angyal aki engem jött megvédeni,és megmenteni. Liam kuncogására lettem figyelmes,ezért el kaptam a tekintetem,ezek szerint észrevett,remek.Gyorsan lekaptam a pólóm és a farmerom,és már kész is voltam. Liam oda jött hozzám,és felemel menyasszony fogásban.
-Kapaszkodj a nyakamba,és bízz bennem.-mondta,de a végét sikeresen elnevette.
-Miért mit...?-nem tudtam befejezni,mert meg csókolt.
-Csak bízz bennem,és csináld azt amit mondok.-mondta.
Nem ellenkeztem,két karomat a nyaka köré fontam,bár féltem,hogy mit fog csinálni,még is tudtam,hogy sosem bántana,megbíztam benne.Valami meg magyarázhatatlan gyorsaságot éreztem,mintha repültünk volna.
-Vegyél egy nagy levegőt,és fogd be az orrod.-mondta.
Tettem amit mondott,és csak egy csattanást hallottam,amire később rá jöttem,hogy mi voltunk,a vízbe ugrott velem.Remek főleg hogy úszni sem tudok!A szemeimet még mindig csukva tartottam,és csak kapaszkodtam. Liam kuncogása zökkentett ki a gondolat menetemből.Lassan kinyitottam a szemem,és akkor szembesültem a ténnyel hogy Liam csak térdig van bent a vízben.Eléggé érdekes látvány lehettem,ő térdig a vízben én meg úgy kapaszkodok belé mint egy macska aki nem akar vizes lenni(pedig már az voltam).
-Ne nevess!Nem tudok úszni..-suttogtam a végét.Ő gyengéden letett,és szembe fordított magával.
-Ezt is meg oldjuk,gyere!-mondta és a kezemnél fogva húzott be a vízbe.Ahol a víz a mellemig ért meg állított de ő beljebb ment. Elővett egy labdát ami fogalmam sincs honnan szerzett,de azzal játszottunk.Véletlenül kicsit messzebb dobtam a labdát ezért Liamnek el kellett érte úszni. Mivel vizes volt a hajam úgy döntöttem fel kötöm,lehajtottam a fejem hogy jobban össze tudjam szedni a hajam és a hajgumimmal copfba kötöttem.Mikor vissza néztem Liamre már nem volt ott,mondanom sem kell hogy meg ijedtem.Körbe néztem hátha csak szórakozik velem,de nem láttam sehol."Segíts!" Kiabálta valaki,de amint meg fordultam meg láttam a vízben fuldokló Liamet.A szívem a torkomban dobogott,körbenéztem a parton hátha látok egy úszómestert,de senki nem volt a parton.Nem tudtam mit csináljak,féltem,nem akartam el veszíteni.Tudtam nincs sok időm gondolkodni,vettem egy nagy levegőt,és Liam felé indultam.
-Itt vagyok kapaszkodj belém kihúzlak innen!-mondtam,és ki húztam.Mikor már mind a kettőn lába le ért Liam egy puszit nyomott az arcomra.
-Látod tudsz te úszni csak inspirálni kellett.-mondta nevetve.
*Liam szemszöge*
Jó,ez kicsit gonosz volt tőlem,de tudtam hogy tud úszni csak inspirálni kellett.Nem szólt semmit csak ott hagy és kiszaladta a partra egyenesen be a barlangba.Remek Payne sikeresen meg bántottad!-szidtam magam.Után mentem,és mikor a barlangba értem szó szerint "nekem esett".
-Tudod te mennyire meg ijedtem?! Eszednél vagy ilyenkor??!!-vágta hozzám a durvábbnál durvább dolgokat,de meg értem.
-Sajnálom,nem akartam a frászt hozni rád.-mondtam lehajtott fejjel,de mint aki meg sem hallotta.El ment mellettem rám sem nézett.
Nem engedhetem így el! Utána mentem,meg lepő ahhoz képes hogy ember el gyors.
-Nina várj,kérlek hallgass meg! Nem szándékos volt.Kérlek állj meg!-kiabáltam után,de még mindig nem vett tudomást rólam.Ezt elcsesztem. Az út felé ment mikor egy kamion jött,ő nem vette észre csak akkor mikor rá dudáltam,meg dermedt nem mozdult de a kamion vészesen közeledett felé.azonnal kapcsoltam és felé kezdtem futni ahogy csak tudtam,körbe öleltem a derekát és egy gyors mozdulattal vissza rántottam magunka a homokba.
Remegett,éreztem ahogy remeg a félelemtől,de még mindig nem mozdult.Én a hátamon feküdtem,ő pedig a mellkasomon.
-Semmi baj,most már nincs semmi baj.Itt vagyok,mondtam hogy meg védelek mindentől,és mindenkitől.-mondtam nyugtatásképp,és közben simogattam a haját.
-Köszönöm...-suttogta,és még jobban hozzám bújt.Fel ültünk,ő a nyakamba temette az arcát,én pedig simogattam a hátát.Fel emeltem,hogy is szokták ezt mondani....hm....,ja igen,menyasszony "stílusba",és vissza indultam vele a kocsihoz.Be ültettem az anyós ülésre,én pedig vissza mentem a barlangba a cuccainkért.Mikor vissza értem,Nina már nyugodtabbnak tűnt.
-Hogy érzed magad? Minden rendben?-kérdeztem miután beszálltam mellé a kocsiba.
-Igen,csak megijedtem,de jól vagyok.És Liam..sajnálom.-mondta,és lehatotta a fejét.
-Ne sajnáld!Én sajnálom,nem kellett volna ezt csinálnom.Sajnálom.-lehajtottam a fejem,követve az ő példáját.
*Nina szemszöge*
Már vagy 5 perce nem szóltunk egymáshoz mikor Liam fel emelte a fejét,és épp szólásra nyitotta volna a száját,de meg akadályoztam.Két kezem közé fogtam az arcát,és egy hirtelen mozdulattal közelebb húztam magamhoz,majd meg csókoltam.Nem habozott vissza csókolt,mikor el váltunk mosolyogva nézett rám,meg villantotta gyönyörű fogsorát,és a szemembe nézett.El varázsolt a szeme az arca az egész teste,de nem csak ez alig ismerjük egymást még is segít nekem,törődik velem és meg véd,egyszerűen fantasztikus srác.
-Ha te nem haragszol akkor én sem.-mondta ki végül.
-Nem haragszom.-vágtam rá egyből.
-Én sem.-mondta és közelebb hajolt majd meg csókolt.Eddig minden csókunkba elvesztem,és ez sem volt kivétel.Szeretek vele lenni,és szeretem is őt. Liam be indította a kocsit és már mentünk is.
Mikor a házhoz értünk kinyitotta nekem az ajtót,majd a kezét nyújtotta amit én nagy mosollyal fogadtam el.Egészen az ajtóig kísért,majd mielőtt bemehettem volna meg állított.
-Nina beszeretnélek mutatni a barátaimnak,ma este.El jönnél?-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Persze,szívesen.-mosolyogtam.
Ő mosolyogva bólintott én pedig indultam volna befelé ha nem akadályoz meg megint.Erőteljesen és szenvedélyesen meg csókolt majd az ajtónak nyomott.Élveztem a pillanatot,még sosem voltam szerelmes,de viszont mindig vágytam arra hogy legyen valaki mellettem.Úgy éreztem Harryvel neki kezdhetek,de sajnos tévednem kellett.
Liam eltávolodott tőlem,majd rám kacsintott.
-Este itt vagyok érted.-mondta, de még egy gyengéd csókolt lehelt ajkaimra,és már ment is.
Mikor beléptem a házba a szobám felé vettem az irányt,ahol egy levelet találtam.
" Elmentem vadászni majd jövök! Légy jó!!
Bradxx"
Oké,a drága testvéremmel sem tudok beszélni,remek.Ledőltem az ágyamba,és ismét kattogni kezdett az agyam.
Harry,Harry,Harry! Vajon emlékszik még rám? Hiányzom neki? Biztos hogy nem mert ott van neki az a lány a medencés buliról.Mit is képzeltem ő egy sztár! Miért egy ilyen lány kellene neki mint én? És csak gondolkodtam,és gondolkodtam.Folyton ős járt a fejemben,de a nagy gondolkodásba el aludtam....
*este fél 7*
Mikor kinyitottam a szemem,még fél álomba rá néztem az órára: 18:30. Bassza meg! Amilyen gyorsan csak tudtam kikeltem az ágyból és fürdőbe szaladtam. Gyorsan meg fürödtem és megmostam a hajam is.Mikor végeztem hajamat egy törölközőbe csavartam,majd magam köré is tekertem egyet. Vissza sétáltam a szobámba és kotorászni kezdtem a szekrényemben.Végül emellett döntöttem:
Nem igazán akartam túl elegánsat,de nagyon lazát sem.Szóval ez pont jól jött.Vissza mentem a fürdőbe és kivasaltam a hajam,majd feltettem egy kis szempilla spirált,és szemceruzával kihúztam a szemem.KÉSZ VAGYOK! Pont végszóra megszólalt a csengő.Lesiettem a lépcsőn,és ajtót nyitottam.
-El mentem!-kiabáltam Bradnek.
-Oké,Payne vigyázz rá!-kiabált vissza.
Liammel csak össze néztünk,és nevettünk egyet.Kiléptem az ajtón,és a kocsi felé vettük az iránt.Mint általában szokott lenni. Liam ajtót nyitott nekem,majd ő is beült mellém.Az út csendben telt,kicsit izgultam vajon mit fognak szólni Liam barátai..ezt szerintem észrevettem mert az egyik kezét a combomra tette,és simogatta azt.
-Ne izgulj imádni fognak.Sőt inkább nekem kellene izgulnom nehogy el vegyenek tőlem.-mondta a végét nevetve amivel sikerült engem is megmosolyogtatnia.
-Ilyesmi nem fog elő fordulni.-mondtam,éppen meg érkeztünk.
-Remélem,ne ijedj meg a barátaim néha nagyon őröltek,de ezért szeretem őket.Csak ennyit mondok,mert nekik sem meséltem rólad.-mondta majd beléptünk az ajtón.Levettem a cipőmet,majd Liam is.
-Meg jöttünk!-kiáltotta el magát Liam,és a nappali felé vettük az irányt.
Mikor beléptem azt hittem menten szívrohamot kapok.Velem szemben Harry állt.A szívem el kezdett hevesebben veri,és már szédülni is kezdtem.Nem tudtam hogy abban a percben épp nevessek vagy sírjak.Láthatóan Harryt is sokk ként érte az érkezésem.
-N-Nina..-suttogta,de még is meg hallottam.Láttam ahogy csillognak a szemei,megteltek könnyekkel.
-H-Harry..-suttogtam én is,éreztem,hogy az én szemeimet is megteltek a könnyek.
-Megvédlek,és együtt leszünk örökké.-mondta,és valamilyen csodának köszönhetően hittem is neki.
Arcomat a nyakába fúrta,és így ölelkeztünk hosszú percekig,de ezt a pillanat-mint mindig-valami meg zavarta,ami nem más volt mint Liam telefonja.Sóhajtva el engedtük egymást,és Liam félre vonult telefonálni.El mondott pár "igen..aha...ok..nem,nem fog...oké..akkor..jóó...leteszlek...Szia!"-t,majd vissza jött hozzám.
-Na igen akkor megyünk fürdeni?-kérdezte,és már vetkőzött is.Figyeltem ahogy leveszi a fekete pólóját,majd ahogy a nap rásüt a tökéletesen kidolgozott testére.Ahogy elnéztem őt olyan volt mint egy angyal aki engem jött megvédeni,és megmenteni. Liam kuncogására lettem figyelmes,ezért el kaptam a tekintetem,ezek szerint észrevett,remek.Gyorsan lekaptam a pólóm és a farmerom,és már kész is voltam. Liam oda jött hozzám,és felemel menyasszony fogásban.
-Kapaszkodj a nyakamba,és bízz bennem.-mondta,de a végét sikeresen elnevette.
-Miért mit...?-nem tudtam befejezni,mert meg csókolt.
-Csak bízz bennem,és csináld azt amit mondok.-mondta.
Nem ellenkeztem,két karomat a nyaka köré fontam,bár féltem,hogy mit fog csinálni,még is tudtam,hogy sosem bántana,megbíztam benne.Valami meg magyarázhatatlan gyorsaságot éreztem,mintha repültünk volna.
-Vegyél egy nagy levegőt,és fogd be az orrod.-mondta.
Tettem amit mondott,és csak egy csattanást hallottam,amire később rá jöttem,hogy mi voltunk,a vízbe ugrott velem.Remek főleg hogy úszni sem tudok!A szemeimet még mindig csukva tartottam,és csak kapaszkodtam. Liam kuncogása zökkentett ki a gondolat menetemből.Lassan kinyitottam a szemem,és akkor szembesültem a ténnyel hogy Liam csak térdig van bent a vízben.Eléggé érdekes látvány lehettem,ő térdig a vízben én meg úgy kapaszkodok belé mint egy macska aki nem akar vizes lenni(pedig már az voltam).
-Ne nevess!Nem tudok úszni..-suttogtam a végét.Ő gyengéden letett,és szembe fordított magával.
-Ezt is meg oldjuk,gyere!-mondta és a kezemnél fogva húzott be a vízbe.Ahol a víz a mellemig ért meg állított de ő beljebb ment. Elővett egy labdát ami fogalmam sincs honnan szerzett,de azzal játszottunk.Véletlenül kicsit messzebb dobtam a labdát ezért Liamnek el kellett érte úszni. Mivel vizes volt a hajam úgy döntöttem fel kötöm,lehajtottam a fejem hogy jobban össze tudjam szedni a hajam és a hajgumimmal copfba kötöttem.Mikor vissza néztem Liamre már nem volt ott,mondanom sem kell hogy meg ijedtem.Körbe néztem hátha csak szórakozik velem,de nem láttam sehol."Segíts!" Kiabálta valaki,de amint meg fordultam meg láttam a vízben fuldokló Liamet.A szívem a torkomban dobogott,körbenéztem a parton hátha látok egy úszómestert,de senki nem volt a parton.Nem tudtam mit csináljak,féltem,nem akartam el veszíteni.Tudtam nincs sok időm gondolkodni,vettem egy nagy levegőt,és Liam felé indultam.
-Itt vagyok kapaszkodj belém kihúzlak innen!-mondtam,és ki húztam.Mikor már mind a kettőn lába le ért Liam egy puszit nyomott az arcomra.
-Látod tudsz te úszni csak inspirálni kellett.-mondta nevetve.
*Liam szemszöge*
Jó,ez kicsit gonosz volt tőlem,de tudtam hogy tud úszni csak inspirálni kellett.Nem szólt semmit csak ott hagy és kiszaladta a partra egyenesen be a barlangba.Remek Payne sikeresen meg bántottad!-szidtam magam.Után mentem,és mikor a barlangba értem szó szerint "nekem esett".
-Tudod te mennyire meg ijedtem?! Eszednél vagy ilyenkor??!!-vágta hozzám a durvábbnál durvább dolgokat,de meg értem.
-Sajnálom,nem akartam a frászt hozni rád.-mondtam lehajtott fejjel,de mint aki meg sem hallotta.El ment mellettem rám sem nézett.
Nem engedhetem így el! Utána mentem,meg lepő ahhoz képes hogy ember el gyors.
-Nina várj,kérlek hallgass meg! Nem szándékos volt.Kérlek állj meg!-kiabáltam után,de még mindig nem vett tudomást rólam.Ezt elcsesztem. Az út felé ment mikor egy kamion jött,ő nem vette észre csak akkor mikor rá dudáltam,meg dermedt nem mozdult de a kamion vészesen közeledett felé.azonnal kapcsoltam és felé kezdtem futni ahogy csak tudtam,körbe öleltem a derekát és egy gyors mozdulattal vissza rántottam magunka a homokba.
Remegett,éreztem ahogy remeg a félelemtől,de még mindig nem mozdult.Én a hátamon feküdtem,ő pedig a mellkasomon.
-Semmi baj,most már nincs semmi baj.Itt vagyok,mondtam hogy meg védelek mindentől,és mindenkitől.-mondtam nyugtatásképp,és közben simogattam a haját.
-Köszönöm...-suttogta,és még jobban hozzám bújt.Fel ültünk,ő a nyakamba temette az arcát,én pedig simogattam a hátát.Fel emeltem,hogy is szokták ezt mondani....hm....,ja igen,menyasszony "stílusba",és vissza indultam vele a kocsihoz.Be ültettem az anyós ülésre,én pedig vissza mentem a barlangba a cuccainkért.Mikor vissza értem,Nina már nyugodtabbnak tűnt.
-Hogy érzed magad? Minden rendben?-kérdeztem miután beszálltam mellé a kocsiba.
-Igen,csak megijedtem,de jól vagyok.És Liam..sajnálom.-mondta,és lehatotta a fejét.
-Ne sajnáld!Én sajnálom,nem kellett volna ezt csinálnom.Sajnálom.-lehajtottam a fejem,követve az ő példáját.
*Nina szemszöge*
Már vagy 5 perce nem szóltunk egymáshoz mikor Liam fel emelte a fejét,és épp szólásra nyitotta volna a száját,de meg akadályoztam.Két kezem közé fogtam az arcát,és egy hirtelen mozdulattal közelebb húztam magamhoz,majd meg csókoltam.Nem habozott vissza csókolt,mikor el váltunk mosolyogva nézett rám,meg villantotta gyönyörű fogsorát,és a szemembe nézett.El varázsolt a szeme az arca az egész teste,de nem csak ez alig ismerjük egymást még is segít nekem,törődik velem és meg véd,egyszerűen fantasztikus srác.
-Ha te nem haragszol akkor én sem.-mondta ki végül.
-Nem haragszom.-vágtam rá egyből.
-Én sem.-mondta és közelebb hajolt majd meg csókolt.Eddig minden csókunkba elvesztem,és ez sem volt kivétel.Szeretek vele lenni,és szeretem is őt. Liam be indította a kocsit és már mentünk is.
Mikor a házhoz értünk kinyitotta nekem az ajtót,majd a kezét nyújtotta amit én nagy mosollyal fogadtam el.Egészen az ajtóig kísért,majd mielőtt bemehettem volna meg állított.
-Nina beszeretnélek mutatni a barátaimnak,ma este.El jönnél?-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Persze,szívesen.-mosolyogtam.
Ő mosolyogva bólintott én pedig indultam volna befelé ha nem akadályoz meg megint.Erőteljesen és szenvedélyesen meg csókolt majd az ajtónak nyomott.Élveztem a pillanatot,még sosem voltam szerelmes,de viszont mindig vágytam arra hogy legyen valaki mellettem.Úgy éreztem Harryvel neki kezdhetek,de sajnos tévednem kellett.
Liam eltávolodott tőlem,majd rám kacsintott.
-Este itt vagyok érted.-mondta, de még egy gyengéd csókolt lehelt ajkaimra,és már ment is.
Mikor beléptem a házba a szobám felé vettem az irányt,ahol egy levelet találtam.
" Elmentem vadászni majd jövök! Légy jó!!
Bradxx"
Oké,a drága testvéremmel sem tudok beszélni,remek.Ledőltem az ágyamba,és ismét kattogni kezdett az agyam.
Harry,Harry,Harry! Vajon emlékszik még rám? Hiányzom neki? Biztos hogy nem mert ott van neki az a lány a medencés buliról.Mit is képzeltem ő egy sztár! Miért egy ilyen lány kellene neki mint én? És csak gondolkodtam,és gondolkodtam.Folyton ős járt a fejemben,de a nagy gondolkodásba el aludtam....
*este fél 7*
Mikor kinyitottam a szemem,még fél álomba rá néztem az órára: 18:30. Bassza meg! Amilyen gyorsan csak tudtam kikeltem az ágyból és fürdőbe szaladtam. Gyorsan meg fürödtem és megmostam a hajam is.Mikor végeztem hajamat egy törölközőbe csavartam,majd magam köré is tekertem egyet. Vissza sétáltam a szobámba és kotorászni kezdtem a szekrényemben.Végül emellett döntöttem:
-El mentem!-kiabáltam Bradnek.
-Oké,Payne vigyázz rá!-kiabált vissza.
Liammel csak össze néztünk,és nevettünk egyet.Kiléptem az ajtón,és a kocsi felé vettük az iránt.Mint általában szokott lenni. Liam ajtót nyitott nekem,majd ő is beült mellém.Az út csendben telt,kicsit izgultam vajon mit fognak szólni Liam barátai..ezt szerintem észrevettem mert az egyik kezét a combomra tette,és simogatta azt.
-Ne izgulj imádni fognak.Sőt inkább nekem kellene izgulnom nehogy el vegyenek tőlem.-mondta a végét nevetve amivel sikerült engem is megmosolyogtatnia.
-Ilyesmi nem fog elő fordulni.-mondtam,éppen meg érkeztünk.
-Remélem,ne ijedj meg a barátaim néha nagyon őröltek,de ezért szeretem őket.Csak ennyit mondok,mert nekik sem meséltem rólad.-mondta majd beléptünk az ajtón.Levettem a cipőmet,majd Liam is.
-Meg jöttünk!-kiáltotta el magát Liam,és a nappali felé vettük az irányt.
Mikor beléptem azt hittem menten szívrohamot kapok.Velem szemben Harry állt.A szívem el kezdett hevesebben veri,és már szédülni is kezdtem.Nem tudtam hogy abban a percben épp nevessek vagy sírjak.Láthatóan Harryt is sokk ként érte az érkezésem.
-N-Nina..-suttogta,de még is meg hallottam.Láttam ahogy csillognak a szemei,megteltek könnyekkel.
-H-Harry..-suttogtam én is,éreztem,hogy az én szemeimet is megteltek a könnyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése