21.fejezet-Meglepetés...♥

21.rész

Reggel mikor kinyitottam a szemem,nem igazán volt kedven fel kelni.Próbáltam vissza aludni,de nem igazán akart sikerülni.Elgondolkodtam azon,hogy mostanában mi is történt...Egy hét telt el,nem számítottam rá,hogy ilyen mozgalmas lesz az életem,de hát mint mind tudjuk az élet tartogat számunkra meglepetéseket.Csak feküdtem,és a plafont bámultam.Az első nap a suliban meg ismertem Helenát,ő tűnt a legrendesebbnek,és mivel új életet akartam kezdni örültem neki.Igazából nem is ismertem senki mást,és mások sem nyitottak felém.aztán jött az edző terem,igen ott ismerkedtem meg Harryvel. Már akkor tetszett,de próbáltam elnyomni ezt az érzést,minden próbálkozásom hiába való volt.Rendes srácnak tűnt,tetszett a gyönyörű zöld szeme,és nem tagadom a fürtjei is nagyon tetszettek.Aztán el vitt magához,ott aludtam,majd el vitt randira.El mondta,hogy híres ami nekem nem kis meglepetést okozott.Sosem szerettem a nagy felhajtást,és nem szerettem a középpontban lenni.El szaladtam,majd rá pár napra be akart mutatni a barátainak,de mielőtt el indultam volna kicsit összekaptunk,és engem elraboltak.Most itt vagyok annak a személynek a házában aki elrabolt,de mint utóbb kiderült ez a személy a bátyám volt.Itt vett az életem egy 180°-os fordulatot,ugyan is Harry nem mondott el mindent. Brad a bátyám vámpír,nem is tudtam idáig hogy léteznek vámpírok.Van egy vámpír tanács akik engem akarnak átváltoztatni,mivel valami különleges képességem van.Kétségbe voltam esve el akartam szökni,és itt jött a képbe Liam.Liam biztosított róla,hogy megment,és én hittem neki,meg bíztam benne,csak azzal nem számoltam hogy ő is benne van abban a bandában amiben Harry. Mikor el vitt a barátaihoz,és meg láttam Őt a szívem szakadt meg.Azt hittem fontos voltam neki,de nem is érdekelte mi van velem,talált mást akit az ujja köré csavart.Talán így volt a legjobb,ki tudja?! Mert én biztos nem! Aztán egy elmebeteg vagy fogalmam sincs ki meg akart ölni,de Liam megmentett.Az életem továbbra is zajlott....
Ebből az elmélyült,és nagyon fontos gondolkodásból a telefonom zökkentett ki.
-Halló?-szóltam bele kómásan.
-Szia kicsim! Bocsi nem tudtam hogy még alszol.-hallottam azt a hangot ami mindig mosolyt csal az arcomra.
-Nem aludtam,csak..pihentem.-mondtam egy ásítás kíséretében.
-Hoztam neked valamit.Kérlek nyisd ki az ablakod.
-Miért nyissam ki az ablakot?-kérdeztem,de közben kinyitottam az ablakot.
-Mert itt jobban szeretek közlekedni.-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.Megfordultam,és Liam állt előttem egy dobozzal a kezében.-Gondoltam kellene neked egy kis segítség ezzel az álomfejtős akármivel...ezt hoztam neked segítséget.-át nyújtotta a dobozt.
Nem tudtam mire vélni,leültem az ágyamra,majd levettem a doboz tetejét.
Egy kis cica bújt elő a dobozból.

Szürke színű volt a szőre,és zöldeskék szemei csak úgy csillogtak mikor a napsugarai megvilágították őket.
-Köszönöm!-ugrottam Liam nyakába,és egy hosszú csókot nyomta ajkaira.
-Örülök hogy tetszik.-mondta mosolyogva majd vissza ültünk az ágyamra.A kis cicát a kezembe fogtam és egy puszit nyomtam a picike orrára.Letettem közénk,és simogatni kezdtem a kis állatot.
-És tudod már mi lesz a neve?-kérdezte Li kíváncsian.
-Hm...még nem tudom,de....-aztán hirtelen beugrott.-Gibson!-mondtam hirtelen mire Liam,és a kis cica is ugrottak egyet.Csak nevettem rajtuk.
-Gibson? Ez a név meg honnan jött?
-Tudod régebben olvastam egy könyvet amiben benne volt egy porcica akinek 6 lába volt,és 4 szem,és az volt a neve,hogy Gibson. Ő is ilyen segítő kis állatka volt.-mondtam el gyorsan egy szuszra mindent.
-Rendben ha te az szeretnéd akkor legyen Gibson.-Liam felvette Gibsont,és az arca elé tartottam.-Na kis haver tetszik neked a Gibson név?-kérdezte a cicát,akinek látszólag tetszik a név mivel elkezdett ugrándozni.
-Ezek szerint igen.-mondtuk egyszerre.
-Nina lenne kedved este eljönni Helenával,és velünk egy buliba?-kérdezte reménykedve.
-Háát...mit gondolsz Gibson el mennyek?-fordultam a kis cicusom felé. Gibson nem válaszolt csak ugrándozni kezdett.
-Szóval jöttök.-nevetett Liam.-Akkor megyek is majd jövünk értetek.-mondta majd egy hosszú,és édes csókot hagyott ajkaimon,és már el is tűnt.

******

-Braaad!!-kiabáltam a konyhából.

-Mi van máár??!!-érkezett meg az előbb említett személy.

-Mi a szent szarért nem tudod a koszos alsódat a szennyesbe dobni?!-mondtam,és hozzávágtam a alsóját.
-Mert most mennyek el a fürdőbe??-kérdezte,mintha ez olyan nagy munkával járna.
-Igen,te nagy okos fél perc sem kell de már ki is dobod,és vissza érsz,nekem kellene nyafognom,de nem teszem.-mondtam,és szúrós szemekkel néztem rá.
-Mi az ott mögötted?-mutatott a hátam mögött lévő konyhapultra.Meg fordultam,és Gibsont pillantottam meg.
-Ő Gibson a cicám.-mondtam büszkén,és felkaptam az állatot.
-Mióta is van neked macskád?-kérdezősködött a bátyám.
-Amióta Liamtől kaptam egyet.Az az ma reggel óta.Tudod Gibson egy "segítő" cica.
-Segítő cica?-értetlenül nézett rám.
-Állítólag segít kezelni az álomfényfejtő tehetségemet.-mondtam majd bátyám felé nyújtottam a kis állatot.
-Hát akkor szia Gibson,üdv itthon.-köszöntötte,és meg vakarta az álla alatt,amit Gibson dorombolással köszönt meg.
Kerestem egy kis tálat amibe töltöttem tejet,majd leraktam a földre. Gibson kiugrott Brad kezéből,és egyből lefetyelni kezdte a tejet.Fel szaladtam az emeletre a telefonomért,és már hívtam is Helenát.
-Szia csajszííí!-köszönt bele mint mindig vidáman.
-Szióka!-nevettem-Mit szólnál egy bulihoz?-tértem a lényegre.
-Mikor? Hol?
-Ma este,és nem tudom.
-Kivel megyünk?
-Liam,és a többiek.
-Okés akkor majd 8-ra megyek hozzátok.
-Rendben van.-már épp bontani akartam a vonalat mikor még meg szólalt.
-Hé,biztos jó ötlet ez? Már mint úgy értem Harry is és a barátnője is ott lesz szerintem.Biztos vagy benne hogy ez menne neked?-jogos,és teljesen igaza van. 
-Erre még nem is gondoltam...
-Figyelj szer...
-Nem!-vágtam közbe.-Akkor is elmegyek engem már nem érdekel Styles.Liamet szeretem,és kész!-szögeztem le a tényt.
-Jól van hiszek neked,de azért a fejemet nem kellene leharapni.-nevetett a telefonba minek hatására nekem is nevetnem kellett.
-Jó oké bocsi.
-Semmi gond akkor 8-ra megyek. Szia
-Szia!-bontottam a vonalat.
Ledőltem az ágyra,és a gondolataim egyből vissza terelődtek a reggeli témára.Az első és legfontosabb dolog,hogy meg kell találnom az Égő Lámpát.Aztán azt az embert akinek segítenem kell.Sóhajtottam majd kimásztam az ágyból,és felhívtam aput.
-Nina!-örült.
-Szia.-köszöntem nevetve.
-Mind kicsim mit szeretnél?
-Apa nincs kedved eljönni egy kicsit hozzám,és a fiadhoz?-féltem a válaszától,de tudtam,hogy meg fogja érteni mind azt ami most történik.Hosszas hallgatás után megszólalt.
-10 perc és ott vagyok. Szia!-
-Szia! köszöntem el de tudtam,hogy ,ár nem hallja mert a s telefonban a sípoló hang jelezte,hogy apu letette.
Leszaladtam a konyhába reménykedve,hogy Brad még mindig Gibsont nyúzza.Mikor leértem csak annyit láttam hogy Gibson a vállamra ugrik,és szorosan a nyakamnak dörgölődzik. Brad pedig az asztal alól másik elő.
-Hé,hugi nem látta Gib...ááááúú-igen ennyire ügyes is csak ő lehet bevágja a fejét az asztalba.Csak nevetni tudtam,és látszólag Gibsonnak is tetszett mert ugrálni kezdett a vállamon.
-Brad apa átjön.-közöltem vele a tényt.
-Tessék?-a nevetés helyett kétségbeesés látszódott az arcán.
-Apa átjön 10 perc múlva.-ismételtem magam-Valami van amiről nem tudok?-kérdeztem,és közelebb sétáltam hozzá.
-Nem,nem semmi.-mondta,de nem volt időm faggatni,mert csengettek.
Gibson átugrott Brad vállára,és hozzá dörgölődzött hátha jobb kedve lesz,és igen halványan elmosolyodott,én pedig az ajtó irányába indultam.Rutinosan lenyomtam a kilincset,és kinyitottam az ajtót.
-Szia kincsem.-köszönt apu majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia apu.-viszonoztam a kedvességét,és én is körbe pusziltam.
A kezemmel intettem,hogy jöjjön be,és már is bevezettem a nappaliba.Leültünk a kanapéra majd Brad is csatlakozott hozzánk.
Jól elbeszélgettük az időt,meséltem apának Gibsonról és szinte mindent elmondtam neki,de azt viszont észre vettem hogy egy kicsit feszült a hangulat apa és a bátyám között.
-Na jó elmondanátok nekem,hogy miért nem szóltok egymáshoz?-rákérdeztem mert már nagyon érdekelt.
-Tudod..-sóhajtott apa-amikor el rabolták Bradet azt hittem soha többet nem látom majd,de mégis....most ő vigyáz rád,és itt van melletted ahogy egy jó testvér teszi.-mondta,és közben bátyámra majd rám nézett.-Tudjátok,hogy mindig itt leszek nektek.-mondta,és tudtam,hogy hihetünk neki.-Brad,kis fiam sajnálom,hogy veled nem törődtem annyit mint a húgoddal,de most már itt vagyok,és itt leszek nektek.Brad nagyon sajnálom..-mondta apu,és lehajtotta a fejét.
Mintha olvastunk volna egy,ás gondolatában,bátyámmal szinte egyszerre álltunk fel,és öleltük meg apát.Igen,pontosan ez hiányzott nekem.

*****

Miután el köszöntünk apától,rá fél órára megjött Hel,és a szobámban folytattuk a készülődést.Le zuhanyoztam,hajat mostam és az összes többi alap dolgot elvégeztem.Mikor kiléptem a fürdőből láttam hogy Helena a 2 ruha közül próbál egyet kiválasztani.Rám nézett egy olyan "Segíts,szerinted melyiket vegyem fel?" nézéssel amin nevetnem kellett.

-Oké én kiválasztom neked te pedig keress nekem valamit mert én sem tudom mit vegyek fel.-mosolyogva bólintott,és a szekrényemhez ugrál majd elmélyülten nézegetni kezdte a ruháimat.Én is oda fordultam az ő ruháihoz majd gondolkodni kezdtem.Végül e mellett döntöttem: 

-Kéész vagyok!-jelentettem ki büszkén mire barátnőm mellé ugrott,és a ruháját nézegette.
-Köszönöm mondta végül,és egy nagy cuppanóst nyomott az arcomra.
-A tiéd pedig ez lenne.-mondta majd elém tette a ruhát.

Mintha össze beszéltünk volna,de mégsem.Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.Felkaptuk a ruháinkat,majd egy kicsit ki sminkeltük magukat,és meg csináltuk egymás haját.Az utolsó simításokat végeztük mikor csengetek.Lementünk a lépcsőn,és mikor leértünk bátyám pont akkor nyitott ajtót.
-Woooww...-ez volt a reakciójuk.
-Nektek is Helló ha már köszönésnél tartunk.-mondtam nevetve.
-Egyszerűen gyönyörű vagy.-nézett Helre Niall.-öhmm..vagytok.-javította ki magát de már túl késő volt.
-Niallnek igaza van gyönyörűek vagytok.-mondta Zayn ki hangsúlyozva a "vagytok" szót.
-Egyet értek.-helyeselt Louis is bólogatva.
-Héj,ő az én barátnőm!-kiáltott Liam ami meg mosolyogtatott.
-Ó igen? A barátnőd vagyok?-kérdeztem próbáltam komoly lenni,de mosolyognom kellett.
-Jaj,bocsánat. Nina Grand lennél a barátnőm?-kérdezte,és elém állt.
-Háát..-mondtam a fejemet lehajtva,és a többiekre néztem mosolyogva,de úgy,hogy Liam ne lássa.Fel vettem a komoly arcomat,és Liamre néztem,de elnevettem magam a kétségbeesett arcán.Egyből meg csókoltam,és válaszoltam.
-Igen..-súgtam a szájába.
-Jaj le ne nyeljétek már egymást.-nevetett barátnőm.
-Csak féltékeny vagy.-nevettem én is vele.
-Én? Soha..-ezen már mindenki nevetett.
Körbe néztem,de nem láttam azokat az ismerős fürtöket.Kérdőn néztem Liamre aki látszólag értette mire célzok.
-A kocsiban vár.-mondta,és már indultunk is ki.
Még elköszöntem Bradtől,és már mentünk is.Persze engem kell előre engedni,hogy biztosan leesek a lépcsőn.Az a baj ezzel a házzal hogy túl magasan van a küszöb amit mindig elfelejtek,és ennek köszönhetően el is estem,de valami ouha felfogta az esést.
-Bocsánat,és nem akartam.-mentegetőztem egyből,de amint megláttam ki az elvesztem a zöld szempárban.-Harry..
-Semmi baj,gyönyörű vagy.-mondta,és átölelte a derekam.
Elvesztem benne,de hirtelen fel eszméltem.Itt fekszek a földön alattam Harry,és a derekam ölel,és nekem barátom van.
-Öhmm..segítene valaki?-reménykedtem,hogy minél előbb segítenek.
Erős kezeket éreztem magamon,Liam.
-Köszönöm.-mondtam,és azonnal megfogtam a kezét,és hozzá bújtam.Ő mosolygva egy puszit adott a homlokomra,és már a kocsiban is voltunk.Két kocsival mentünk.Az elsőben. Harry mellette Emma,hátul Louis és Zayn. A miénkben Niall vezetett mellette Helena,hátul pedig Liam és én.

***********

Már nem tudom hányadik italnál tartottunk,de mindenkinek jó kedve volt.Liam,Niall,Helena és én a kis bokszunkba ültünk.A többiek táncoltak,Zayn és Louis 2 lánnyal beszélgetett. Harry és Emma táncoltak,mármint ha azt táncnak lehetett nevezni.Szerintem ha nem állítja le őket az egyik őr ott helyben khm.. dolgok történnek.Hirtelen támadt egy ötletem,megfogtam Hel karját,és kihúztam a bokszból.Az asztal előtti kis helyen meg álltam,és elkezdtem táncolni,és barátnőm is követte a példám.Éreztük a zene ritmusát,néha egymáshoz dörgölőztünk,de nehogy félre értsétek,csak viccből.A fiúkra néztem akik látszólag élvezték,hirtelen valaki megragadott,és beljebb húzott.Kellet egy kis idő mire rájöttem,hogy csak Hel az. a Táncparkett közepén táncoltunk,mikor egyszer csak azt veszem,észre,hogy Helenát egy fiú fogdossa.Barátnőm ellenzi ezt,de a srác mit sem törődik ezzel. Tudtam,hogy egyedük nem tudnám el hajtani ezét,Niallt kerestem a szememmel,mikor meglttam ,épp felénk közeledett.Gyorsan elé siettem.

-Niall segíts Helenára rászállt egy srác,és...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert a szőkeség ott hagyott.Megfordultam,és láttam ahogy épp a barátnőmet öleli magához.Megnyugodtam,hogy most már nincs semmi gond,mikor hátulról átöleltek.Egy lassú szám következett ezért megfordultam,abban a hitben,hogy majd Liam lesz előttem,de nem ő volt.

-Harry..-próbáltam hátrálni,de túl erős volt.

-Kérlek csak ezt az egy táncot.-kérlelt,és lazított a szorításán.Bólintottam majd kezem a tarkóján össze kulcsoltam,ő a derekamat fogtam,és úgy billegtünk a zenére.

-Miért gondolod azt hogy nem kerestelek?-kérdezte.

-Mert már egyből találtál mást akire lecseréltél.Nem is érdekelt mi van velem,-vallottam be.Igazából nem tudom miért,lehet igaz az a mondás miszerint a részeg ember igazat mond.

-Ez nem igaz,tudod....csak te jártál a fejemben.-mondta egyenesen a szemembe.

Erre nem tudtam mit mondani csak meredten a szemébe néztem.

-Igaz,nem ismertelek csak 2 napja,de már akkor szerelmes voltam beléd.-mondta,és akkor valaki meg kocogtatta vállam.Megfordultam,és Liam volt az.

-Táncolnál velem?-kérdezte,én pedig bólintottam.

Sziasztok!
Köszönöm a sok kommentet,és nem nem fogom abbahagyni a blogot.És bocsi ha van benne helyes írási hiba csak már nagyon ki akartam tenni,és nem néztem át.Remélem tetszik majd,és hagytok majd nyomot magatok után. És még valami! Hogy ha valaki nem érti mi ez az álomfényfejtős dolog ezt egy könyvből szedtem amit most olvastam ha érdekel olvassátok el ti is. Amanda Quick Az Átok,Az Égő Lámpa,és az Éjféli Kristály.

Remélem tetszik majd a rész,és az új kinézet is jó lett.

Szeretlek titeket néha úgy érzem csak ti értetek meg.Ezért KÖSZÖNÖM nektek!

Nina!♥xoxo

20.fejezet-Beszélgetés....

20.rész

*Helena szemszöge*

-Gyere megmutatom a házat.-ajánlotta fel Niall amit mosolyogva le fogadtam.Az első utunk a konyhába vezetett,nos igen nem lepődtem meg mikor Niall neki állt enni valami csokis kekszet.
-Kérsz valamit?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszi.-mosolyogtam.
-Gyere,megmutatom a kedvenc helyem a házban.-mondta,és meg fogta kezem,majd maga után húzott.
Egy kis szobába húzott Niall.
-Ez egy hang szigetelt szoba.Tudod ha valamelyikünk nem tud aludni vagy csak olyan kedve van,e jön ide,és zenél.A legtöbb időt általában én töltöm itt,de nagyon szeretek itt lenni.Rengeteg emlék van itt.-mesélte,és közben leült egy kanapéra.
Végül is szépen nézett ki,és fel szerelt szoba volt,és persze mint vártam mindenből a legjobb.A szoba fehér volt,és mindenhol hangszerek.Zongora a sarokban,gitárok a falun,de volt egy sarok ahol csak fényképek volt.Közelebb mentem kellemes érzés volt ahogy a talpam hozzá ér a puha fehér szőnyeghez ami az egész szobában volt.Kicsit csikis is volt.Mikor a képekhez értem,jobban szemügyre tudtam venni őket.Az összes képen a srácok voltak.Volt a hol mindannyian valami grimaszt vágtak,és volt olyan is mikor Niall Harry nyakában ült a vízben,és na tudom hogy kikkel "verekedtek".Niall olyan édes volt mindegyik képen. 
Helena Jonshon nem szabadna ilyeneket mondanod!Úgy sem kellenél Niall-nek!
-Nagy szép ez a hely sőt az egész ház.-mondtam,majd vissza sétáltam Niall mellé.
-Ülj le.-mondta ellent mondást nem tűrve,de hiába ellenkeztem volna megfogta a kezem,és maga mellé húzott.
Követlenül mellette ültem,éreztem ahogy melegség árad szét bennem pontosan ott ahol hozzám ér,és ez alatt a jobb oldalamat értem.Lassan emeltem fel a fejem,és egyből a gyönyörű szemeibe néztem.Elmosolyodott,aminek hatására nekem is felfelé gördült a szám.

Éreztem ahogy meg szűnik köztünk a távolság. Niall ajkai egyre jobb n közeledtek az enyéimhez,de ezt a pillanatot egy ajtócsapódás zavarta meg.

Niall fel ugrott a helyéről,és egyen kiment az ajtón.Vettem egy nagy levegőt hogy lenyugtassam magam ez,csak egy véletlen volt..

Miről beszélek majdnem megcsókolt!! Jaj nekem....

Kimentem Niall után az ajtón hogy megnézzem mi volt ez a zaj.Csak annyit láttam hogy Niall int nekem,hogy mennyek utána a lépcsőn,ő pedig Ninát próbálja feltuszkolni a lépcsőn.Körbe néztem és láttam Louis és Zayn értetlen arckifejezését,majd Liam aggódó tekintetét,és végül Harry kétségbeesett arcát.Nem tudtam mi folyik itt,de az biztos,hogy Ninának ez egy cseppet sem jó.

*Nina szemszöge*

Csak ültem az ágyon,és a könnyeim még mindig folytak.

-Mi történt?-ült le a jobb oldalamra Hel,majd szorosan magához húzott,és meg ölelt.

-Harry...Liam...-ennyi volt amit ki tudtam nyögni mert csak ennyi hangom volt.

-El mondtad Liamnek azt amit akartál?-kérdezte,mire egy bólintással válaszoltam.

-Haragszik?-csak meg ráztam a fejem,mert beszélni ugyan is nem voltam képes.

-Akkor mi a baj?-rázta a fejét barátnőm jelezvén,hogy nem érti mi a bajom.

-H-Harry...beszélni akart velem.-vettem egy nagy levegőt hogy le nyugtassam magam.

-Igen ezt tudom.

-Azt mondta,hogy sajnálja,és hogy nem gy tervezte ezt az egészet,és..hogy...szeret.-szipogtam,és szorosabban hozzábújtam Helenához.

-És mi van Liammel?

-Azt mondta,..hogy szeret..-szipogtam össze vissza.

-Mit fogsz most csinálni?-kérdezte Niall aki a bal oldalamon foglalat helye,és a hátamat simogatta.

-Nem tudom...Niall mit tegyek?-kérdeztem reménykedve hátha tud segíteni.

-Tudod Liam mostanában nagyon sokat mesélt rólad,és tegnap is,csak az volt,hogy veled kellett volna maradnia meg,hogy komolyabb bajod is lehetett volna. Harry viszont most nagyon jól el van Emmával.De emlékszem mikor eltűntél képes lett volna a világ végére is elmenni érted nem számított volna neki ez milyen következményekkel jár.-mondat,és ezzel talán segített is.

-Szóval Harry jól el van Emmával.-gondolkodtam hangosan.-Akkor ezek szerint csak a bolondját járatja velem,és most jót röhög rajtam.Remek!-csaptam össze a kezem a levegőben,majd egy nagy levegőt vettem,és letöröltem a sós cseppeket.Meg igazítottam magamon a ruhámat,és meg öleltem Niallt aztán Helenát.

-Tudjátok nagyon aranyosak lennétek együtt.-erre a kijelentésemre mind a ketten elpirultak. Nina rosszallóan nézett rám,Niall pedig halványan elmosolyodott.Kuncogtam egy sort,majd az atót kitárva indultam le Helel és Niallel a nyomomban. Harry a kanapénak támaszkodva állt Liam pedig pár lépésre mellette állt,és nagyon a gondolataiba volt merülve.Amint meghallották a lépteket mind a ketten a lépcső felé kapták a fejüket.Leszaladtam az utolsó pár fogon,és egyenesen Liam felé szaladtam,majd a nyakába ugrottam.Nem érdekelt Harry,csak egy játékot űz velem,én is csak egy áldozat lennék neki,egy újabb trófea amit meg szerzett.De nem adom meg neki ezt az örömöt.

Amilyen szorosan csak tudtam Liamhez bújtam,és öleltem,öleltem,öleltem.Lassan el engedtem ő pedig letett a földre.Fel néztem a gyönyörű barna szemibe ami csillogtak a boldogságtól.Kezemet a tarkóján össze kulcsoltam,mire vette a célzást,és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.El mosolyodtam mikor homlokunk össze ért,majd egy csók kíséretében már biztos voltam abban ,hogy helyesen cselekedtem.Vagy talán mégsem...

Helló,na ez a rész is kéész! :D Remélem megfelel az elvárásoknak,és még annyit szeretnék mondani,hogy lehet abba hagyom a blogot. :/ Sajnálom de nem érzem azt hogy nagyon érdekelne bárkit is a blogom....

Még átgondolom....

Nina!♥xoxo

19.fejezet-Szeretlek...♥

19.rész

A múlt csak akkor fáj,ha hagyjuk,hogy kövessen minket.

-Nina?!

-Apu!!-kiáltottam,és apukám nyakába ugrottam.

-Hát te?-kérdezte,de még mindig nem fogta fel a helyzetet.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.-mondtam nevetve,és elengedtük egymást.

-Jól vagy? Hol voltál? Fontos dolgokról kell beszélnünk!-mondta,és befelé tolt minket.

-Hello Matt.-köszönt Hel.

-Jaj,szia észre sem vettelek,bocsánat.-mentegetőzött apu és Helenát is megszorongatta.

Mikor beléptünk a fiúk tágas nappalijába inkább apukám háta mögött bújtam el,féltem a szemükbe nézni,főleg Harry és Liam tekintetés akartam kerülni. 

Barátnőm mellettem állt,tudta,hogy félek szembe nézni velük,de itt volt mellettem,és ezért hálás vagyok neki.Biztató pillantásokat vetett rám,és megszorította kezem.

-Fiúk,nézzétek ki állt az ajtóban.-mondta apa,majd a biztonságot nyújtó pajzsom ellépett,és így rám nézett mindenki.

-Sziasztok...-szinte suttogtam,apura néztem hátha rájön,hogy segítség kéne...

-Ja,és már megint el felejtettem.Fiúk ő itt Helena Jonshon.-nézett a fiúkra apu aztán az említett személyre.Legalább nem engem néznek...

-Szia Niall vagyok Niall Horan.-ugrott fel a szőkeség,és egy nagy öleléssel köszöntötte a barátnőmet.

-Helena vagyok de szólítsz Helnek.-mondta kedvesen.

-Hello Zayn vagyok.-biccentett Zayn a kanapéról.

-Szia Liam vagyok.-mutatkozott be,és ő is egy nagy öleléssel köszöntötte Helt.

-Halihóóó Louis vagyok.-ugrott oda mellé Loui,és ős is megszorongatta. 

-Hi Harry vagyok.-köszön ő is.

Helena csak mosolygott gondolom nem tudta mit kellene mondani,de szerencsére apám segített.

-Szóval Nina beszélnünk kell édesanyádról...-mondta,és a kanapé felé akart tolt,de nem mozdultam.

-Apa tudok mindent a vámpírokat,azt hogy álomfény fejtő vagyok,és anyáról is tudok.Aki elrabolt az a bátyám volt Brad,csak most tudtam meg nem régen.-mondta egyenesen a szemébe,de tekintetem akaratlanul is Liamre majd Harryre vándorolt.Nagy csend ereszkedett a szobára amit apu telefonja zavart meg.Fel vette de azzal a lendülettel le is tette.

-Most mennem kell de erről majd még beszélünk.-mondta,és egy puszit nyomott a fejemre,majd meg ölelt.-Szeretlek kislányom,örülök,hogy jól vagy,és nem esett bajod.-szorosabban ölelt,majd lassan el engedett.

-Én is szeretlek apa.-és egy puszit nyomtam az arcára.

Intett a srácoknak,majd meg ölelte Helenár,még egyszer bocsánatot kért,hogy már kétszer elfelejtette,de utána ment is. Ismét csend lett.Próbáltam össze szedni a gondolataimat,és már szóra nyitottam a szám,de közbe vágtak.

-Nina beszélhetnénk?-nézett rám idegesen Harry. Tekintetemet körbefuttattam a szobán,majd meg álltam Liamnél. Nem nézett rám,és az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.Egy sóhaj kíséretében bólintottam.

-Srácok,Helena tud mindent.-mondtam,de ahogy láttam nem lepte meg őket a dolog,bólintottak.

-Gyere megmutatom a házat.-ajánlotta fel Niall amit barátnőm mosolyogva elfogadott.

Harry a lépcső felé biccentet,majd elindult,követtem a példáját,és mentem utána.Ahogy lépkedtem,úgy éreztem egyre nehezebb súly ereszkedik rám,már remegett a térdem is.Igen,féltem....Féltem mit akar mondani,és féltem,hogy talán bajom lehet belőle.

Lassan beléptem Harry után az ajtón,és lassan becsuktam azt.Ő háttal volt nekem,és az ablak előtt állt.Meg köszörülte a torkát,majd lassan felém fordult.

-Sajnálom ami történt.Én nem így terveztem ezt az egészet...-közeledett felém.-Én...Szeretlek...

Csak egy szó ami kilenc betűből áll,de engem még is sokként ért.Örültem is meg nem is. Harry lassú léptekkel közeledett felém,majd meg fogta a kezem,és a szemembe nézett. Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet,az emlékek meg rohamoztak.Lehajtottam a fejem,éreztem,hogy szúr a szemem,és hogy egy kósza könnycsepp végig folyik az arcomon.Hirtelen puha ujjakat éreztem az arcomon,amik letörölték a könnycseppet,majd az államnál fogva finoman felemelték a fejem.Nem tudtam a szemébe nézni...Hátrébb léptem néhány lépést,majd kiszaladtam az ajtón.Leszaladtam a lépcsőn,csak az járt a fejemben,hogy minél előbb kijussak innen,és akkor már nem kell visszafognom a könnyeimet.A tervemet az hiúsította meg,hogy valakinek neki mentem,és az a valaki nem akart elengedni.Eddig észre sem vettem,hogy csukva van a szemem,csak akkor amikor lassan fel néztem az illetőre. Liam.

-Nina kérlek hallgass meg.-kérlelt.

-Nem előbb te.-mondtam suttogva mert csak ennyi hangom volt.-Sajnálom előbb neked kellet volna el mondanom,tudod ez most rosszul esett,és lehet,hogy ezzel mindennek vége köztünk,de tudd én sajnálom.-mondta,és mentem volna tovább ha nem állít már megint meg.

-Szeretlek...

Kész végem eddig bírtam.Zokogásban törtem ki,és lassan a földre ültem.Lépteket hallottam,és fel pillantottam Harry állt mellettem.Közelebb akart jönni ahogy Liam is,de én hátrébb csúsztam,ezzel ni ütköztem valakinek.

-Gyere velem.-segített fel a földről Niall,és az emelet felé kísért,majd intett Helenánka,hogy jöjjön ő is.

18.fejezet-Helena...

18.rész

Nincs sok hozzá fűzni valóm.Szóval jó olvasást :)♥

Nina!♥xoxo

Valami csörög mellettem...nem karok meg mozdulni!
Sóhajtottam egyet,és a készülék felé nyúltam,nem néztem meg ki hív csak bele szóltam.
-Hallo?!-szóltam bele kómás hangon.
-N-nina??!!-hallottam meg a vonal másik végén rég nem látott barátnőm hangját.
-Helena..
-Te...te..ez..mi van??-gondolom nagyon meglepte ez az egész.
-Nyugodj meg jól vagyok.
-De hát el raboltak!!!-akadt ki.
-Igen de ez egészen más mint ahogy gondolnád.
-Miben más?
-Sok mindenben,de nem telefon téma.Mondok egy címet és 1 óra múlva legyél itt.-meg mondtam a címet.
-Akkor megyek.
-Várlak Szia!-köszöntem el.
-Hé' Nina! Nagyon hiányoztál.-mondta a végére elhalkulva.
-Te is nekem.Várlak nagyon!
-Szia!-köszönt el,és le is tette.
-Szia..-köszöntem el én is,de persze tudtam,hogy már nem hallja.
Muszáj lesz mindent elmondanom neki,benne meg bízhatok.Nagy sóhaj kíséretében kimásztam az ágyból,és a konyha felé vettem az irányt.Mikor a konyhába értem meg láttam Bradet amint éppen az asztalon alszik??Oké,nem tudom mit csinált ez a bolond,de fel kell keltenem.
-Braaaad, kelj fel..-próbáltam keltegetni,de semmi haszna.Hogy a fenébe tudott elaludni az asztalon.?? Még mindig nem érte..
Megfogtam a felmosóvödröt,és meg töltöttem hideg vízzel.Meg fogtam,és az egészet Bradre öntöttem.Szegényt eléggé meg lephette,mert le esett az asztalról.
-Ninaaaa!!!-kiáltotta a nevem én pedig futásnak eredtem.-Ha el kaplak neked véged!-kiabálta utánam.
Fel szaladtam a lépcsőn egyenesen a szobámba,majd becsaptam az ajtót.A fürdőn keresztül kiszaladtam a folyosóra,és le a lépcsőn.A nappaliba érve eltoltam az üveg ajtót,és kiszaladtam a kertbe.Már majdnem el értem a kis faházat amikor két erős kéz fel kapott,és egy szempillantás alatt vissza vitt a házba.Próbáltam kiszabadulni a szorításából,de semmi esélyem nem volt.
-Most meg vaaagy!-kiáltotta bátyám,és ledobott a kanapéra,majd csikizni kezdett.
-Neee Brad n-ne cs-csinááld....-már fuldokoltam a nevetéstől,és ha jól éreztem már a könnyeim is folytak. Brad elengedett,és nevetve feküdt rám ezzel sikeresen el érte azt,hogy én is vizes legyek.
-Látod ezt kapod ha velem viccelődsz!-mondta nevetve,majd lemászott rólam.
-Oké,megpróbálom észben tartani te nagy mamlasz.-én is nevettem vele együtt.
-Minek neveztél? Szeretnél még egy menetet?-kérdezte de már el indult felém.
Csengettek.Szerencsémre! Az ajtó felé szaladtam,és gyorsan kinyitottam.
-Ninaaa!-kiáltotta barátnőm,és már a levegőt próbálta kiszorítani belőlem.
-Neked is szia Hel...-próbáltam lehámozni magamról kisebb nagyobb sikerrel.
-Te csak ne sziázz itt nekem!-kiabálta,és elengedett.-Tudod mennyire aggódtam?Már komolyan kezdetem meg őrülni,de ehhez még Harry idegessége is párosult!-ordította le a fejemet.Komolyan szerintem kiszakadt a dobhártyám.
-Hel nyugodj meg,jól vagyok.Most már...-próbáltam kitalálni,hogy az ördögbe mondhatnám el úgy ezt az egészet neki,hogy ne okozzak benne lelkileg nagy kárt.
-Legalább fel hívhattál volna,vagy csak egy sms-t írhattál volna!-mondta,de már láttam a könnyeket a szemében.Nem tudtam mást tenni csak meg öleltem.

-Hel sajnálom,de annyi minden történt,hogy már azt sem tudom milyen nap van ma!-mondtam,és el engedtem.
Ő meg értően bólintott én pedig letöröltem a könnycseppeket az arcáról.
-Gyere be.-mondtam,és mutattam  az utat a szobám felé.
-Akkor elmondod,hogy még is mi a fene folyik itt?Harry folyton azzal jött,hogy ha megtudok rólad valamit hívjam.-mondta,és leült az ágyamra.
Megfogtam a selyem ágyneműt,és betettem a szekrényem aljába.Vissza sétáltam,és leültem Helena mellé.
-Gondolom menyire érdekelte,hogy mi van velem mikor már talált másik barátnőt.-mondta egy fintorral az arcomon.
-Oké minden figyelmem rád irányul,hallgatlak.-mondta és teljesen felém fordult.
-Az egész úgy kezdődött.....-elmeséltem neki mindent,anyukám halálát azt hogy a fiúk vámpírok,és különböző képességük van,azt hogy engem is át akarnak változtatni,és azt,hogy Liammel vagyok.Aztán még anya naplóját azt,hogy Brad a bátyám,és hogy álomfényfejtő vagyok.
-Hűha...-ennyi volt a reakciója erre a sok mindenre.Megértem mert nekem külön-külön is sok voltnem,hogy neki így egyszerre.
-Szóval akkor Liam tegnap este csak szó nélkül elment.-kezdte fel fogni.
-Igen,és nem tudom miért...
-Talán azért mert ezt a Harry-s ügyet el kellett volna neki mondanod előbb.
-De hát....beszélnem kell vele.
-Megyek veled.
-Köszönöm-mondtam barátnőmnek.
Igen,jó döntés volt elmondani neki tudta,hogy benne megbízhatok,és számíthatok rá.Fel öltöztem és indultunk is le a lépcsőn.

Nem volt messze a fiúk háza ezért gyalog mentünk. Hel egész úton biztatott hogy minden rendben lesz,és Liam megfogja érteni.Egyik részem hitt neki a másik viszont egyáltalán nem így gondolta.A hátsó kapun mentünk be amit még Liam mutatott mikor ide hozott.Fel mentem a lépcsőn,és kopogni akartam,de az ajtó kinyílt,és egy ismerős személy állt az ajtóban.....