21.rész
Reggel mikor kinyitottam a szemem,nem igazán volt kedven fel kelni.Próbáltam vissza aludni,de nem igazán akart sikerülni.Elgondolkodtam azon,hogy mostanában mi is történt...Egy hét telt el,nem számítottam rá,hogy ilyen mozgalmas lesz az életem,de hát mint mind tudjuk az élet tartogat számunkra meglepetéseket.Csak feküdtem,és a plafont bámultam.Az első nap a suliban meg ismertem Helenát,ő tűnt a legrendesebbnek,és mivel új életet akartam kezdni örültem neki.Igazából nem is ismertem senki mást,és mások sem nyitottak felém.aztán jött az edző terem,igen ott ismerkedtem meg Harryvel. Már akkor tetszett,de próbáltam elnyomni ezt az érzést,minden próbálkozásom hiába való volt.Rendes srácnak tűnt,tetszett a gyönyörű zöld szeme,és nem tagadom a fürtjei is nagyon tetszettek.Aztán el vitt magához,ott aludtam,majd el vitt randira.El mondta,hogy híres ami nekem nem kis meglepetést okozott.Sosem szerettem a nagy felhajtást,és nem szerettem a középpontban lenni.El szaladtam,majd rá pár napra be akart mutatni a barátainak,de mielőtt el indultam volna kicsit összekaptunk,és engem elraboltak.Most itt vagyok annak a személynek a házában aki elrabolt,de mint utóbb kiderült ez a személy a bátyám volt.Itt vett az életem egy 180°-os fordulatot,ugyan is Harry nem mondott el mindent. Brad a bátyám vámpír,nem is tudtam idáig hogy léteznek vámpírok.Van egy vámpír tanács akik engem akarnak átváltoztatni,mivel valami különleges képességem van.Kétségbe voltam esve el akartam szökni,és itt jött a képbe Liam.Liam biztosított róla,hogy megment,és én hittem neki,meg bíztam benne,csak azzal nem számoltam hogy ő is benne van abban a bandában amiben Harry. Mikor el vitt a barátaihoz,és meg láttam Őt a szívem szakadt meg.Azt hittem fontos voltam neki,de nem is érdekelte mi van velem,talált mást akit az ujja köré csavart.Talán így volt a legjobb,ki tudja?! Mert én biztos nem! Aztán egy elmebeteg vagy fogalmam sincs ki meg akart ölni,de Liam megmentett.Az életem továbbra is zajlott....
Ebből az elmélyült,és nagyon fontos gondolkodásból a telefonom zökkentett ki.
-Halló?-szóltam bele kómásan.
-Szia kicsim! Bocsi nem tudtam hogy még alszol.-hallottam azt a hangot ami mindig mosolyt csal az arcomra.
-Nem aludtam,csak..pihentem.-mondtam egy ásítás kíséretében.
-Hoztam neked valamit.Kérlek nyisd ki az ablakod.
-Miért nyissam ki az ablakot?-kérdeztem,de közben kinyitottam az ablakot.
-Mert itt jobban szeretek közlekedni.-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.Megfordultam,és Liam állt előttem egy dobozzal a kezében.-Gondoltam kellene neked egy kis segítség ezzel az álomfejtős akármivel...ezt hoztam neked segítséget.-át nyújtotta a dobozt.
Nem tudtam mire vélni,leültem az ágyamra,majd levettem a doboz tetejét.
Egy kis cica bújt elő a dobozból.
Szürke színű volt a szőre,és zöldeskék szemei csak úgy csillogtak mikor a napsugarai megvilágították őket.
-Köszönöm!-ugrottam Liam nyakába,és egy hosszú csókot nyomta ajkaira.
-Örülök hogy tetszik.-mondta mosolyogva majd vissza ültünk az ágyamra.A kis cicát a kezembe fogtam és egy puszit nyomtam a picike orrára.Letettem közénk,és simogatni kezdtem a kis állatot.
-És tudod már mi lesz a neve?-kérdezte Li kíváncsian.
-Hm...még nem tudom,de....-aztán hirtelen beugrott.-Gibson!-mondtam hirtelen mire Liam,és a kis cica is ugrottak egyet.Csak nevettem rajtuk.
-Gibson? Ez a név meg honnan jött?
-Tudod régebben olvastam egy könyvet amiben benne volt egy porcica akinek 6 lába volt,és 4 szem,és az volt a neve,hogy Gibson. Ő is ilyen segítő kis állatka volt.-mondtam el gyorsan egy szuszra mindent.
-Rendben ha te az szeretnéd akkor legyen Gibson.-Liam felvette Gibsont,és az arca elé tartottam.-Na kis haver tetszik neked a Gibson név?-kérdezte a cicát,akinek látszólag tetszik a név mivel elkezdett ugrándozni.
-Ezek szerint igen.-mondtuk egyszerre.
-Nina lenne kedved este eljönni Helenával,és velünk egy buliba?-kérdezte reménykedve.
-Háát...mit gondolsz Gibson el mennyek?-fordultam a kis cicusom felé. Gibson nem válaszolt csak ugrándozni kezdett.
-Szóval jöttök.-nevetett Liam.-Akkor megyek is majd jövünk értetek.-mondta majd egy hosszú,és édes csókot hagyott ajkaimon,és már el is tűnt.
Ebből az elmélyült,és nagyon fontos gondolkodásból a telefonom zökkentett ki.
-Halló?-szóltam bele kómásan.
-Szia kicsim! Bocsi nem tudtam hogy még alszol.-hallottam azt a hangot ami mindig mosolyt csal az arcomra.
-Nem aludtam,csak..pihentem.-mondtam egy ásítás kíséretében.
-Hoztam neked valamit.Kérlek nyisd ki az ablakod.
-Miért nyissam ki az ablakot?-kérdeztem,de közben kinyitottam az ablakot.
-Mert itt jobban szeretek közlekedni.-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.Megfordultam,és Liam állt előttem egy dobozzal a kezében.-Gondoltam kellene neked egy kis segítség ezzel az álomfejtős akármivel...ezt hoztam neked segítséget.-át nyújtotta a dobozt.
Nem tudtam mire vélni,leültem az ágyamra,majd levettem a doboz tetejét.
Egy kis cica bújt elő a dobozból.
-Köszönöm!-ugrottam Liam nyakába,és egy hosszú csókot nyomta ajkaira.
-Örülök hogy tetszik.-mondta mosolyogva majd vissza ültünk az ágyamra.A kis cicát a kezembe fogtam és egy puszit nyomtam a picike orrára.Letettem közénk,és simogatni kezdtem a kis állatot.
-És tudod már mi lesz a neve?-kérdezte Li kíváncsian.
-Hm...még nem tudom,de....-aztán hirtelen beugrott.-Gibson!-mondtam hirtelen mire Liam,és a kis cica is ugrottak egyet.Csak nevettem rajtuk.
-Gibson? Ez a név meg honnan jött?
-Tudod régebben olvastam egy könyvet amiben benne volt egy porcica akinek 6 lába volt,és 4 szem,és az volt a neve,hogy Gibson. Ő is ilyen segítő kis állatka volt.-mondtam el gyorsan egy szuszra mindent.
-Rendben ha te az szeretnéd akkor legyen Gibson.-Liam felvette Gibsont,és az arca elé tartottam.-Na kis haver tetszik neked a Gibson név?-kérdezte a cicát,akinek látszólag tetszik a név mivel elkezdett ugrándozni.
-Ezek szerint igen.-mondtuk egyszerre.
-Nina lenne kedved este eljönni Helenával,és velünk egy buliba?-kérdezte reménykedve.
-Háát...mit gondolsz Gibson el mennyek?-fordultam a kis cicusom felé. Gibson nem válaszolt csak ugrándozni kezdett.
-Szóval jöttök.-nevetett Liam.-Akkor megyek is majd jövünk értetek.-mondta majd egy hosszú,és édes csókot hagyott ajkaimon,és már el is tűnt.
******
-Braaad!!-kiabáltam a konyhából.
-Mi van máár??!!-érkezett meg az előbb említett személy.
-Mi a szent szarért nem tudod a koszos alsódat a szennyesbe dobni?!-mondtam,és hozzávágtam a alsóját.
-Mert most mennyek el a fürdőbe??-kérdezte,mintha ez olyan nagy munkával járna.
-Igen,te nagy okos fél perc sem kell de már ki is dobod,és vissza érsz,nekem kellene nyafognom,de nem teszem.-mondtam,és szúrós szemekkel néztem rá.
-Mi az ott mögötted?-mutatott a hátam mögött lévő konyhapultra.Meg fordultam,és Gibsont pillantottam meg.
-Ő Gibson a cicám.-mondtam büszkén,és felkaptam az állatot.
-Mióta is van neked macskád?-kérdezősködött a bátyám.
-Amióta Liamtől kaptam egyet.Az az ma reggel óta.Tudod Gibson egy "segítő" cica.
-Segítő cica?-értetlenül nézett rám.
-Állítólag segít kezelni az álomfényfejtő tehetségemet.-mondtam majd bátyám felé nyújtottam a kis állatot.
-Hát akkor szia Gibson,üdv itthon.-köszöntötte,és meg vakarta az álla alatt,amit Gibson dorombolással köszönt meg.
Kerestem egy kis tálat amibe töltöttem tejet,majd leraktam a földre. Gibson kiugrott Brad kezéből,és egyből lefetyelni kezdte a tejet.Fel szaladtam az emeletre a telefonomért,és már hívtam is Helenát.
-Szia csajszííí!-köszönt bele mint mindig vidáman.
-Szióka!-nevettem-Mit szólnál egy bulihoz?-tértem a lényegre.
-Mikor? Hol?
-Ma este,és nem tudom.
-Kivel megyünk?
-Liam,és a többiek.
-Okés akkor majd 8-ra megyek hozzátok.
-Rendben van.-már épp bontani akartam a vonalat mikor még meg szólalt.
-Hé,biztos jó ötlet ez? Már mint úgy értem Harry is és a barátnője is ott lesz szerintem.Biztos vagy benne hogy ez menne neked?-jogos,és teljesen igaza van.
-Erre még nem is gondoltam...
-Figyelj szer...
-Nem!-vágtam közbe.-Akkor is elmegyek engem már nem érdekel Styles.Liamet szeretem,és kész!-szögeztem le a tényt.
-Jól van hiszek neked,de azért a fejemet nem kellene leharapni.-nevetett a telefonba minek hatására nekem is nevetnem kellett.
-Jó oké bocsi.
-Semmi gond akkor 8-ra megyek. Szia
-Szia!-bontottam a vonalat.
Ledőltem az ágyra,és a gondolataim egyből vissza terelődtek a reggeli témára.Az első és legfontosabb dolog,hogy meg kell találnom az Égő Lámpát.Aztán azt az embert akinek segítenem kell.Sóhajtottam majd kimásztam az ágyból,és felhívtam aput.
-Nina!-örült.
-Szia.-köszöntem nevetve.
-Mind kicsim mit szeretnél?
-Apa nincs kedved eljönni egy kicsit hozzám,és a fiadhoz?-féltem a válaszától,de tudtam,hogy meg fogja érteni mind azt ami most történik.Hosszas hallgatás után megszólalt.
-10 perc és ott vagyok. Szia!-
-Szia! köszöntem el de tudtam,hogy ,ár nem hallja mert a s telefonban a sípoló hang jelezte,hogy apu letette.
Leszaladtam a konyhába reménykedve,hogy Brad még mindig Gibsont nyúzza.Mikor leértem csak annyit láttam hogy Gibson a vállamra ugrik,és szorosan a nyakamnak dörgölődzik. Brad pedig az asztal alól másik elő.
-Hé,hugi nem látta Gib...ááááúú-igen ennyire ügyes is csak ő lehet bevágja a fejét az asztalba.Csak nevetni tudtam,és látszólag Gibsonnak is tetszett mert ugrálni kezdett a vállamon.
-Brad apa átjön.-közöltem vele a tényt.
-Tessék?-a nevetés helyett kétségbeesés látszódott az arcán.
-Apa átjön 10 perc múlva.-ismételtem magam-Valami van amiről nem tudok?-kérdeztem,és közelebb sétáltam hozzá.
-Nem,nem semmi.-mondta,de nem volt időm faggatni,mert csengettek.
Gibson átugrott Brad vállára,és hozzá dörgölődzött hátha jobb kedve lesz,és igen halványan elmosolyodott,én pedig az ajtó irányába indultam.Rutinosan lenyomtam a kilincset,és kinyitottam az ajtót.
-Szia kincsem.-köszönt apu majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia apu.-viszonoztam a kedvességét,és én is körbe pusziltam.
A kezemmel intettem,hogy jöjjön be,és már is bevezettem a nappaliba.Leültünk a kanapéra majd Brad is csatlakozott hozzánk.
Jól elbeszélgettük az időt,meséltem apának Gibsonról és szinte mindent elmondtam neki,de azt viszont észre vettem hogy egy kicsit feszült a hangulat apa és a bátyám között.
-Na jó elmondanátok nekem,hogy miért nem szóltok egymáshoz?-rákérdeztem mert már nagyon érdekelt.
-Tudod..-sóhajtott apa-amikor el rabolták Bradet azt hittem soha többet nem látom majd,de mégis....most ő vigyáz rád,és itt van melletted ahogy egy jó testvér teszi.-mondta,és közben bátyámra majd rám nézett.-Tudjátok,hogy mindig itt leszek nektek.-mondta,és tudtam,hogy hihetünk neki.-Brad,kis fiam sajnálom,hogy veled nem törődtem annyit mint a húgoddal,de most már itt vagyok,és itt leszek nektek.Brad nagyon sajnálom..-mondta apu,és lehajtotta a fejét.
Mintha olvastunk volna egy,ás gondolatában,bátyámmal szinte egyszerre álltunk fel,és öleltük meg apát.Igen,pontosan ez hiányzott nekem.
-Mert most mennyek el a fürdőbe??-kérdezte,mintha ez olyan nagy munkával járna.
-Igen,te nagy okos fél perc sem kell de már ki is dobod,és vissza érsz,nekem kellene nyafognom,de nem teszem.-mondtam,és szúrós szemekkel néztem rá.
-Mi az ott mögötted?-mutatott a hátam mögött lévő konyhapultra.Meg fordultam,és Gibsont pillantottam meg.
-Ő Gibson a cicám.-mondtam büszkén,és felkaptam az állatot.
-Mióta is van neked macskád?-kérdezősködött a bátyám.
-Amióta Liamtől kaptam egyet.Az az ma reggel óta.Tudod Gibson egy "segítő" cica.
-Segítő cica?-értetlenül nézett rám.
-Állítólag segít kezelni az álomfényfejtő tehetségemet.-mondtam majd bátyám felé nyújtottam a kis állatot.
-Hát akkor szia Gibson,üdv itthon.-köszöntötte,és meg vakarta az álla alatt,amit Gibson dorombolással köszönt meg.
Kerestem egy kis tálat amibe töltöttem tejet,majd leraktam a földre. Gibson kiugrott Brad kezéből,és egyből lefetyelni kezdte a tejet.Fel szaladtam az emeletre a telefonomért,és már hívtam is Helenát.
-Szia csajszííí!-köszönt bele mint mindig vidáman.
-Szióka!-nevettem-Mit szólnál egy bulihoz?-tértem a lényegre.
-Mikor? Hol?
-Ma este,és nem tudom.
-Kivel megyünk?
-Liam,és a többiek.
-Okés akkor majd 8-ra megyek hozzátok.
-Rendben van.-már épp bontani akartam a vonalat mikor még meg szólalt.
-Hé,biztos jó ötlet ez? Már mint úgy értem Harry is és a barátnője is ott lesz szerintem.Biztos vagy benne hogy ez menne neked?-jogos,és teljesen igaza van.
-Erre még nem is gondoltam...
-Figyelj szer...
-Nem!-vágtam közbe.-Akkor is elmegyek engem már nem érdekel Styles.Liamet szeretem,és kész!-szögeztem le a tényt.
-Jól van hiszek neked,de azért a fejemet nem kellene leharapni.-nevetett a telefonba minek hatására nekem is nevetnem kellett.
-Jó oké bocsi.
-Semmi gond akkor 8-ra megyek. Szia
-Szia!-bontottam a vonalat.
Ledőltem az ágyra,és a gondolataim egyből vissza terelődtek a reggeli témára.Az első és legfontosabb dolog,hogy meg kell találnom az Égő Lámpát.Aztán azt az embert akinek segítenem kell.Sóhajtottam majd kimásztam az ágyból,és felhívtam aput.
-Nina!-örült.
-Szia.-köszöntem nevetve.
-Mind kicsim mit szeretnél?
-Apa nincs kedved eljönni egy kicsit hozzám,és a fiadhoz?-féltem a válaszától,de tudtam,hogy meg fogja érteni mind azt ami most történik.Hosszas hallgatás után megszólalt.
-10 perc és ott vagyok. Szia!-
-Szia! köszöntem el de tudtam,hogy ,ár nem hallja mert a s telefonban a sípoló hang jelezte,hogy apu letette.
Leszaladtam a konyhába reménykedve,hogy Brad még mindig Gibsont nyúzza.Mikor leértem csak annyit láttam hogy Gibson a vállamra ugrik,és szorosan a nyakamnak dörgölődzik. Brad pedig az asztal alól másik elő.
-Hé,hugi nem látta Gib...ááááúú-igen ennyire ügyes is csak ő lehet bevágja a fejét az asztalba.Csak nevetni tudtam,és látszólag Gibsonnak is tetszett mert ugrálni kezdett a vállamon.
-Brad apa átjön.-közöltem vele a tényt.
-Tessék?-a nevetés helyett kétségbeesés látszódott az arcán.
-Apa átjön 10 perc múlva.-ismételtem magam-Valami van amiről nem tudok?-kérdeztem,és közelebb sétáltam hozzá.
-Nem,nem semmi.-mondta,de nem volt időm faggatni,mert csengettek.
Gibson átugrott Brad vállára,és hozzá dörgölődzött hátha jobb kedve lesz,és igen halványan elmosolyodott,én pedig az ajtó irányába indultam.Rutinosan lenyomtam a kilincset,és kinyitottam az ajtót.
-Szia kincsem.-köszönt apu majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia apu.-viszonoztam a kedvességét,és én is körbe pusziltam.
A kezemmel intettem,hogy jöjjön be,és már is bevezettem a nappaliba.Leültünk a kanapéra majd Brad is csatlakozott hozzánk.
Jól elbeszélgettük az időt,meséltem apának Gibsonról és szinte mindent elmondtam neki,de azt viszont észre vettem hogy egy kicsit feszült a hangulat apa és a bátyám között.
-Na jó elmondanátok nekem,hogy miért nem szóltok egymáshoz?-rákérdeztem mert már nagyon érdekelt.
-Tudod..-sóhajtott apa-amikor el rabolták Bradet azt hittem soha többet nem látom majd,de mégis....most ő vigyáz rád,és itt van melletted ahogy egy jó testvér teszi.-mondta,és közben bátyámra majd rám nézett.-Tudjátok,hogy mindig itt leszek nektek.-mondta,és tudtam,hogy hihetünk neki.-Brad,kis fiam sajnálom,hogy veled nem törődtem annyit mint a húgoddal,de most már itt vagyok,és itt leszek nektek.Brad nagyon sajnálom..-mondta apu,és lehajtotta a fejét.
Mintha olvastunk volna egy,ás gondolatában,bátyámmal szinte egyszerre álltunk fel,és öleltük meg apát.Igen,pontosan ez hiányzott nekem.
*****
Miután el köszöntünk apától,rá fél órára megjött Hel,és a szobámban folytattuk a készülődést.Le zuhanyoztam,hajat mostam és az összes többi alap dolgot elvégeztem.Mikor kiléptem a fürdőből láttam hogy Helena a 2 ruha közül próbál egyet kiválasztani.Rám nézett egy olyan "Segíts,szerinted melyiket vegyem fel?" nézéssel amin nevetnem kellett.
-Oké én kiválasztom neked te pedig keress nekem valamit mert én sem tudom mit vegyek fel.-mosolyogva bólintott,és a szekrényemhez ugrál majd elmélyülten nézegetni kezdte a ruháimat.Én is oda fordultam az ő ruháihoz majd gondolkodni kezdtem.Végül e mellett döntöttem:
-Kéész vagyok!-jelentettem ki büszkén mire barátnőm mellé ugrott,és a ruháját nézegette.
-Köszönöm mondta végül,és egy nagy cuppanóst nyomott az arcomra.
-A tiéd pedig ez lenne.-mondta majd elém tette a ruhát.
Mintha össze beszéltünk volna,de mégsem.Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.Felkaptuk a ruháinkat,majd egy kicsit ki sminkeltük magukat,és meg csináltuk egymás haját.Az utolsó simításokat végeztük mikor csengetek.Lementünk a lépcsőn,és mikor leértünk bátyám pont akkor nyitott ajtót.
-Woooww...-ez volt a reakciójuk.
-Nektek is Helló ha már köszönésnél tartunk.-mondtam nevetve.
-Egyszerűen gyönyörű vagy.-nézett Helre Niall.-öhmm..vagytok.-javította ki magát de már túl késő volt.
-Niallnek igaza van gyönyörűek vagytok.-mondta Zayn ki hangsúlyozva a "vagytok" szót.
-Egyet értek.-helyeselt Louis is bólogatva.
-Héj,ő az én barátnőm!-kiáltott Liam ami meg mosolyogtatott.
-Ó igen? A barátnőd vagyok?-kérdeztem próbáltam komoly lenni,de mosolyognom kellett.
-Jaj,bocsánat. Nina Grand lennél a barátnőm?-kérdezte,és elém állt.
-Háát..-mondtam a fejemet lehajtva,és a többiekre néztem mosolyogva,de úgy,hogy Liam ne lássa.Fel vettem a komoly arcomat,és Liamre néztem,de elnevettem magam a kétségbeesett arcán.Egyből meg csókoltam,és válaszoltam.
-Igen..-súgtam a szájába.
-Jaj le ne nyeljétek már egymást.-nevetett barátnőm.
-Csak féltékeny vagy.-nevettem én is vele.
-Én? Soha..-ezen már mindenki nevetett.
Körbe néztem,de nem láttam azokat az ismerős fürtöket.Kérdőn néztem Liamre aki látszólag értette mire célzok.
-A kocsiban vár.-mondta,és már indultunk is ki.
Még elköszöntem Bradtől,és már mentünk is.Persze engem kell előre engedni,hogy biztosan leesek a lépcsőn.Az a baj ezzel a házzal hogy túl magasan van a küszöb amit mindig elfelejtek,és ennek köszönhetően el is estem,de valami ouha felfogta az esést.
-Bocsánat,és nem akartam.-mentegetőztem egyből,de amint megláttam ki az elvesztem a zöld szempárban.-Harry..
-Semmi baj,gyönyörű vagy.-mondta,és átölelte a derekam.
Elvesztem benne,de hirtelen fel eszméltem.Itt fekszek a földön alattam Harry,és a derekam ölel,és nekem barátom van.
-Öhmm..segítene valaki?-reménykedtem,hogy minél előbb segítenek.
Erős kezeket éreztem magamon,Liam.
-Köszönöm.-mondtam,és azonnal megfogtam a kezét,és hozzá bújtam.Ő mosolygva egy puszit adott a homlokomra,és már a kocsiban is voltunk.Két kocsival mentünk.Az elsőben. Harry mellette Emma,hátul Louis és Zayn. A miénkben Niall vezetett mellette Helena,hátul pedig Liam és én.
-Köszönöm mondta végül,és egy nagy cuppanóst nyomott az arcomra.
-A tiéd pedig ez lenne.-mondta majd elém tette a ruhát.
Mintha össze beszéltünk volna,de mégsem.Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.Felkaptuk a ruháinkat,majd egy kicsit ki sminkeltük magukat,és meg csináltuk egymás haját.Az utolsó simításokat végeztük mikor csengetek.Lementünk a lépcsőn,és mikor leértünk bátyám pont akkor nyitott ajtót.
-Woooww...-ez volt a reakciójuk.
-Nektek is Helló ha már köszönésnél tartunk.-mondtam nevetve.
-Egyszerűen gyönyörű vagy.-nézett Helre Niall.-öhmm..vagytok.-javította ki magát de már túl késő volt.
-Niallnek igaza van gyönyörűek vagytok.-mondta Zayn ki hangsúlyozva a "vagytok" szót.
-Egyet értek.-helyeselt Louis is bólogatva.
-Héj,ő az én barátnőm!-kiáltott Liam ami meg mosolyogtatott.
-Ó igen? A barátnőd vagyok?-kérdeztem próbáltam komoly lenni,de mosolyognom kellett.
-Jaj,bocsánat. Nina Grand lennél a barátnőm?-kérdezte,és elém állt.
-Háát..-mondtam a fejemet lehajtva,és a többiekre néztem mosolyogva,de úgy,hogy Liam ne lássa.Fel vettem a komoly arcomat,és Liamre néztem,de elnevettem magam a kétségbeesett arcán.Egyből meg csókoltam,és válaszoltam.
-Igen..-súgtam a szájába.
-Jaj le ne nyeljétek már egymást.-nevetett barátnőm.
-Csak féltékeny vagy.-nevettem én is vele.
-Én? Soha..-ezen már mindenki nevetett.
Körbe néztem,de nem láttam azokat az ismerős fürtöket.Kérdőn néztem Liamre aki látszólag értette mire célzok.
-A kocsiban vár.-mondta,és már indultunk is ki.
Még elköszöntem Bradtől,és már mentünk is.Persze engem kell előre engedni,hogy biztosan leesek a lépcsőn.Az a baj ezzel a házzal hogy túl magasan van a küszöb amit mindig elfelejtek,és ennek köszönhetően el is estem,de valami ouha felfogta az esést.
-Bocsánat,és nem akartam.-mentegetőztem egyből,de amint megláttam ki az elvesztem a zöld szempárban.-Harry..
-Semmi baj,gyönyörű vagy.-mondta,és átölelte a derekam.
Elvesztem benne,de hirtelen fel eszméltem.Itt fekszek a földön alattam Harry,és a derekam ölel,és nekem barátom van.
-Öhmm..segítene valaki?-reménykedtem,hogy minél előbb segítenek.
Erős kezeket éreztem magamon,Liam.
-Köszönöm.-mondtam,és azonnal megfogtam a kezét,és hozzá bújtam.Ő mosolygva egy puszit adott a homlokomra,és már a kocsiban is voltunk.Két kocsival mentünk.Az elsőben. Harry mellette Emma,hátul Louis és Zayn. A miénkben Niall vezetett mellette Helena,hátul pedig Liam és én.
***********
Már nem tudom hányadik italnál tartottunk,de mindenkinek jó kedve volt.Liam,Niall,Helena és én a kis bokszunkba ültünk.A többiek táncoltak,Zayn és Louis 2 lánnyal beszélgetett. Harry és Emma táncoltak,mármint ha azt táncnak lehetett nevezni.Szerintem ha nem állítja le őket az egyik őr ott helyben khm.. dolgok történnek.Hirtelen támadt egy ötletem,megfogtam Hel karját,és kihúztam a bokszból.Az asztal előtti kis helyen meg álltam,és elkezdtem táncolni,és barátnőm is követte a példám.Éreztük a zene ritmusát,néha egymáshoz dörgölőztünk,de nehogy félre értsétek,csak viccből.A fiúkra néztem akik látszólag élvezték,hirtelen valaki megragadott,és beljebb húzott.Kellet egy kis idő mire rájöttem,hogy csak Hel az. a Táncparkett közepén táncoltunk,mikor egyszer csak azt veszem,észre,hogy Helenát egy fiú fogdossa.Barátnőm ellenzi ezt,de a srác mit sem törődik ezzel. Tudtam,hogy egyedük nem tudnám el hajtani ezét,Niallt kerestem a szememmel,mikor meglttam ,épp felénk közeledett.Gyorsan elé siettem.
-Niall segíts Helenára rászállt egy srác,és...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert a szőkeség ott hagyott.Megfordultam,és láttam ahogy épp a barátnőmet öleli magához.Megnyugodtam,hogy most már nincs semmi gond,mikor hátulról átöleltek.Egy lassú szám következett ezért megfordultam,abban a hitben,hogy majd Liam lesz előttem,de nem ő volt.
-Harry..-próbáltam hátrálni,de túl erős volt.
-Kérlek csak ezt az egy táncot.-kérlelt,és lazított a szorításán.Bólintottam majd kezem a tarkóján össze kulcsoltam,ő a derekamat fogtam,és úgy billegtünk a zenére.
-Miért gondolod azt hogy nem kerestelek?-kérdezte.
-Mert már egyből találtál mást akire lecseréltél.Nem is érdekelt mi van velem,-vallottam be.Igazából nem tudom miért,lehet igaz az a mondás miszerint a részeg ember igazat mond.
-Ez nem igaz,tudod....csak te jártál a fejemben.-mondta egyenesen a szemembe.
Erre nem tudtam mit mondani csak meredten a szemébe néztem.
-Igaz,nem ismertelek csak 2 napja,de már akkor szerelmes voltam beléd.-mondta,és akkor valaki meg kocogtatta vállam.Megfordultam,és Liam volt az.
-Táncolnál velem?-kérdezte,én pedig bólintottam.
Sziasztok!
Köszönöm a sok kommentet,és nem nem fogom abbahagyni a blogot.És bocsi ha van benne helyes írási hiba csak már nagyon ki akartam tenni,és nem néztem át.Remélem tetszik majd,és hagytok majd nyomot magatok után. És még valami! Hogy ha valaki nem érti mi ez az álomfényfejtős dolog ezt egy könyvből szedtem amit most olvastam ha érdekel olvassátok el ti is. Amanda Quick Az Átok,Az Égő Lámpa,és az Éjféli Kristály.
Köszönöm a sok kommentet,és nem nem fogom abbahagyni a blogot.És bocsi ha van benne helyes írási hiba csak már nagyon ki akartam tenni,és nem néztem át.Remélem tetszik majd,és hagytok majd nyomot magatok után. És még valami! Hogy ha valaki nem érti mi ez az álomfényfejtős dolog ezt egy könyvből szedtem amit most olvastam ha érdekel olvassátok el ti is. Amanda Quick Az Átok,Az Égő Lámpa,és az Éjféli Kristály.
Remélem tetszik majd a rész,és az új kinézet is jó lett.
Szeretlek titeket néha úgy érzem csak ti értetek meg.Ezért KÖSZÖNÖM nektek!
Nina!♥xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése