9.fejezet-Nekem csak Ő kell!

9.rész
Ezt a rész Bolla Barbarának ajánlok aki az első kommentelőm volt! Nagyon köszönöm.Illetve Solymosi Katának aki az első kritikámat írta.Köszönöm és igyekszem a lehető legjobban teljesíteni.Még egyszer KÖSZÖNÖM!!
De nem húzom tovább az időt jó olvasást! :)♥
Nina!♥xoxo

*Nina szemszöge*

Még mindig sokkolt az a hír,hogy aki fogva tart egy vámpír.Teljes sokkban ültem a hófehér kanapén egy bögre teával a kezemben.A fejemben számtalan kérdés játszódott le.Semmit sem értettem ebből az egész helyzetből. Miért pont én?Harry és apa jól vannak?Bántani fog Brad?Miért kellek neki?Ezekre a kérdésekre nem kaptam választ.Féltem,sőt rettegtem, hogy mi fog velem történni.A gondolatomat,menetemet Brad zavarta meg azzal,hogy a kezembe adta a telefonját.Értetlenül nézhettem,rá mert egy gonosz mosoly terült szét az arcán.Azt szeretném,ha felhívnád a barátod és meg mondanád neki hogy...

                                                       ************

*Harry szemszöge*

-Hallo?-szóltam bele félve a telefonba.

-H-harry.-hallottam meg azt az ismerős hangot,amit már egy jó ideje nem hallottam.

-Nina! Hol vagy? Jól vagy? Mi van veled? Mond hol vagy és érted megyek!-támadtam le azonnal kérdéseimmel.

-Harry..nem a-akarom hogy értem gyere.-mondta de hallottam a hangján hogy sír.-Jól vagyok csak egyedül akarok lenni. Harry én...é-én sosem szerettelek.-a mondat végére kitört belőle a zokogás.-Kérlek próbáljatok meg elfelejteni és...és mindig emlékezni fogok rád.-mondta alig hallhatóan de még is meg hallottam.

Letette.

A telefont még mindig szorosan a fülemnél tartottam,és csak meredtem magam elé.Nem,nem,nem ez nem történhet meg pont velem,pont most.Nekem szükségem van rá, nem hagyhatom hogy bántsák.Nekem csak ő kell!
-Harry minden rendben?-hallottam magam mellölem Liam hangját.
Nem tudtam értelmesen válaszolni ezért csak ráztam a fejem.Még mindig nem tudtam felfogni hogy az akit szeretek,azt akarja hogy ne keressük.Nem hiszek neki,tudom hogy szeret különben miért sírt volna,és ha nem szeret akkor sem kellene itt hagynia az apját.
-Srácok meg kell találnunk!-mondtam,s az ajtó felé siettem.El kell mennem a rendőrségre,le kell nyomoztatnom a hívást.

*Nina szemszöge*

-Miért kellett ezt mondanom?-kérdeztem tiszta ideg voltam nem akartam el hagyni,hisz szeretem.
-Azért mert mindenkitől el kell szakadnod és el kell őket felejtened amint ez meg lesz készen fogsz állni az új életre és olyan leszel mint én.-mondta a végét suttogva,majd el ment.
Nem ilyen nincs nem fogom őket el felejteni és nem leszek olyan mint Ő.Ki van zárva soha de soha de soha. El kell innen szöknöm most.
-El mentem majd jövök.-üvöltött Brad és el is tűnt.
Ez az végre ki kell találnom valamit.Hosszas gondolkodás után arra jutottam jobb ha körülnézek és talán akkor ki tudok találni valamit.Fel álltam a fehér kanapéról és körül néztem a nappaliban.Semmi változás,a fehér falon festmények és a kanapéval szemben egy plazma tv.Jobb oldalt az egész falat üveg borította,így kitudtam nézni a kertbe.Átlagos kis kert volt de....valami más volt és furcsa érzéseim támadtak.Nem tudom mi volt más vagy hogy mi volt az az érzés de valami nem volt normális.Inkább mentem tovább. Ahogy megfordultam a nappali egybenyílt a konyhával.A konyhabútorok fekete fehérek voltak. Nem volt asztal csak egy hosszú bárpult szerűség és bárszékek.Próbáltam összeszedni a gondolataimat amit tudok a vámpírokról.Az egyetlen fegyver ami maradt az a fa karó és a Vasfű.De hát minő meglepetés Brad ilyet nem tart itthon,remek!Tovább nézelődtem,el indultam fel az emeletre.Ugyan úgy fehér falak és világos barna ajtók,csak egy ajtó volt korom fekete.Lassú és bizonytalan léptekkel indultam meg az ajtó felé,féltem,sőt remegett az egész testem is.Megfogtam a kilincset és lassan lenyomta,belöktem az ajtót és beljebb léptem.Az egész szobában sötét volt,csak a nyitott ajtón át szűrődött be némi kis fény.Nagy nehezen kitapogattam a villanykapcsolót és fel kapcsolta.A látvány borzalmas volt.Polcok voltak a fal mellett és a polcokon üvegek,amikben ember vagy vámpír testrészek voltak.Szembe velem két hűtő volt de abba inkább nem mertem bele nézni,de persze még is bele néztem.Fel nyitottam az egyik tetejét és vértasakok voltak benne.A másikban pedig iratok (!!??) 

Kivettem néhány papírt és igazából nem papírok voltak hanem akták.Mindegyike bele olvastam,különböző embereké volt.Ezek mellett volt egy doboz is,fel nyitottam a tetejét és egy könyv volt benne.Mikor kivettem a könyvet nem is igazán nézett ki annak,inkább egy napló volt.Bele olvastam...

"1526.Október.04
Kedves Naplóm!
Nem tudom mi van velem.Már hetek óta nem érzem magam ugyan annak az embernek mit aki vagyok.Mikor emberek közé megyek nem hallom mit mondanak csak egy dologra tudok figyelni.Hallom ahogy ver a szívük és hallom ahogy a vér lüktet az ereikben.Ilyenkor elszorul a torkom,izzad a tenyerem,és fáj a fogam.Lassan már kezdek megőrülni.Amióta a temetőben jártam és valami vagy valaki elragadott,azóta semmi sem a régi.Próbálok vissza emlékezni de nem tudok.A fejem is bele fájdul akárhogy koncentrálok rá hogy eszembe jusson nem megy,mintha valaki vagy valami azt akarná hogy ne emlékezzek......"

Ebből nem nagyon értettem sokat és előrébb lapoztam,de ez a helyzet kezd egyre furcsább enni.

"1526.December.28.
Kedves Naplóm!
Adam megtanította hogyan tudok magamon uralkodni,vagyis inkább próbálta nem nagyon ment neki.Ez nekem mind új. Adam egyik nap felkeresett és elmesélt nekem mindent.Nem akartam neki hinni hisz ilyesmi nem is létezik.De még is,magam sem hittem benne de minden jel arra utal hogy Vámpír vagyok.Nem akartam vámpír lenni,de Adam elmesélte hogy ez nem akarás kérdése.A vámpíroknál a leghatalmasabbak közé tartozik a Vámpírtanács ők hozzák a döntéseket.Ők választottak ki engem is hogy váljak olyanná mit ők.Ez bonyolult és fájdalmas folyamat volt amire még nem emlékszem. Adam azt mondta ez normális majd később mindenre emlékezni fogok....."

Szóval Brad akarata ellenére változott vámpírrá.Akkor ezek szerint engem azért rabolt el mert...mert engem is kiválasztott a Vámpírtanács.Nekem is vámpírrá kell válnom.... 

8.fejezet-Meg akar ölni??!!-szökési kísérlet

8.rész

*Nina szemszöge*

Már 3 napja itt rohadok Bradnél és azt sem tudom hol van az az itt!! Már kezdek meg őrülni.Biztos Harry is és apu is tiszta rosszul van,na meg Hel....Valahogy ki kell innen jutnom de hogy??!! Innen nincs kiút. Ebben a pillanatban egy ismerős ajtó csapódást hallottam.

-Szia cica! Már szinte 3 napja nem ettél mi lesz így velünk??-kérdezte,s közben gonoszul nevetett.

-Semmi...-mondtam halkan ez alatt az idő alatt sikerült megtanulnom hogy ne mondjak rosszat mert képes kiütni ha olyat mondok,és nem viccelek.

-Jaj,ne mondj már ilyet.Van egy ötletem! Mit szólná ha elengednélek?-kérdezte kedves mosollyal az arcán.Nem hittem neki,tudtam hogy ő nem ilyen és hogy ez csak átverés.Sosem engedne el amíg élek.De azért kipróbáltam hátha...,aprót bólintottam és ő közelebb hajolt.El oldozta a kezemet,nekem sem kellett több el löktem magamtól minden erőmmel és az ajtó felé futottam.Mát épp a kilincsért nyúltam mikor hirtelen ott termett előttem és lelökött a lépcsőn.Nagyon meg ütöttem a vállam szinte hallottam ahogy roppant,fájt.Szörnyen fájt.Mégis hogy csinálta ezt.Hogy lehet ilyen gyors??!

Lassan fel ültem és egészen a falig hátráltam. Brad közeledett felém és a karjaiba vett.Nem értettem de nem ellenkeztem mert nem tudtam nagyon fájt a kezem és a vállam is.Fel vitt a lépcsőn és a hirtelen fénytől úgy éreztem mindjárt megvakulok.Szemem lassan meg szokta a hirtelen fényt,Bradre pillantottam de ő csak mosolygott.Be vitt a nappaliba és le tett a kanapéra,majd mellém ült.

-Miért engedtél el?-kérdeztem és közben szétnéztem.Szép lakás volt ahhoz képest milyen szörnyű a pince.A falakon festmények és egy nagy plazma tv volt velem szembe.A kanapé nagyon kényelmes volt és puha,egyszerűen gyönyörű volt. Kérdőn néztem Bradre hogy miért hozott ide és mit akar de mielőtt meg kérdezhettem volna már válaszolt is.
-Nem akarlak bántani,ebben a 3 napban rá jöttem hogy nem akarod hogy megy öljelek.Ezért meg bízom benned és tudom hogy nem fogsz el szökni.-mondta és fel állt majd a konyhából egy bögre teát hozott.
-Idd meg de nekem el kell mennem,és ne merj el szökni.-mondta és távozott is.
Amint meg hallottam az ajtócsapódást próbáltam összeszedni minden erőmet.Mikor már úgy éreztem itt az idő fel álltam és az ajtóhoz mentem.Kinyitottam és kiléptem rajta,egészen a kapuig mentem és onnan is ki az utcára.Már éppen kezdtem volna el szaladni mikor egy erős kezet éreztem ami körül fonódik a derekamon és már is ismét a házban vagyok.Mikor hátranéztem megláttam Bradet aki dühösen nézett rám.Hátráltam de ő követett,egészen addig hátráltam amíg egy falnak nem ütköztem. Brad mélyen a szemembe nézett.
-Te nem értesz a szép szóból igaz Nina??!-kiabált velem.-Jól van,akkor majd ezzel sikeres lesz.-mondta és láttam hogy a tenger kék szeme át vállt vérvörösre.(??)
Rám mosolygott és ezzel meg pillantottam szemfogait.
Nem igazán gondoltam volna hogy ez lehetséges vagy hogy ilyesmi tényleg létezik.A vér is meg fagyott az ereimben,ledermedtem.Miért pont velem történik ez?Most akkor Brad meg akar ölni?
-Látom kellőképpen meg ijedtél.-mondta és a száját nyalogatta.-NE félj nem foglak bántani csak akkor ha meg akarsz szökni de szerintem nem akarsz.-mondta és még mindig nevetett.
Várjunk egy kicsit ezt át kell gondolnom. Brad egy...egy...
-Vámpír...-mondtam elhaló hangon.Éreztem hogy forog velem a világ,de szerencse hogy Barad és a fal meg tartott.
-Pontosan,és szerintem tudod mire képes egy vámpír...-suttogta a fülembe és nevetett.Nagyot nyeltem a szívem a torkomban dobogott.Biztos voltam benne hogy innen nincs menekvés,és most már azt sem szerettem volna ha Harry meg talál.Még a végén meg öli,én....az nem szeretném.Félek,de össze kell szednem magam ki kell innen jutnom...minél előbb.

*Harry szemszöge*

Már 3 nap el telt....Még mindig semmi hír Nináról. Már lassan meg őrülök.A rendőrség nem találja az egyetlen nyom a telefonja volt de semmi más.Beszéltem a rendőrökkel és beszéltem nekik Bradről,de ők azt mondták nem létezik.Most meg még jobban kezdek ideges lenni hogyha ő nem Brad akkor ki és egyre biztosabb vagy abban hogy Brad vagy akár mi is a neve rabolta el Ninát. Legalább csak egy jelet vagy sms-t vagy hívást kapnék tőle hogy tudjam jól van de semmi.
-Még mindig semmi...-mondta Nina apukája.El ment körülnézni a rendőrökkel...,de nagyon maga alatt van.
-Előbb utóbb biztos találunk valamit.Tudom,hogy itt van és hogy él..-mondtam ezzel ős is és magamat is biztattam.Leültem az ágyra és meg csörrent a telefonom...
Ismeretlen szám...NINA!


Sziasztok! :) 
Itt az új rész remélem tetszik és hát....örülnék neki NAGYON ha legalább egy komment érkezne. Arra is gondoltam hogyha komentbe még plusszba el linkelitek a ti blogotokat el olvasom és komentelek!:D 
Nina!♥xoxo

7.fejezet-Hol vagy??!!

7.rész

*Nina szemszöge*

Mikor haza értem el köszöntem Heltől és bementem. Mivel péntek volt a cuccom a sarokba dobtam és kidőltem az ágyamra.Addig feküdtem ott míg el nem aludta.

                                                    ***********

Mikor fel ébredtem nagyon meg ijedtem. Azonnal az órámra pillantottam fél 5.
-A francba el aludtam.-szitkozódtam.
Fel keltem és a fürdőbe siettem gyorsan letusoltam,és a szekrényem elé sétáltam. 

A hajamat kivasaltam és már kész is voltam mikor csörgött a telefonom.

-Szia.-köszöntem

-Szia kincsem.-köszönt Harry nevetve.-Figyelj most indulok érted.

-De nem kell értem jönnöd el sétálok én.-mondtam azonnal nem kell hogy kísérgessen.

-Jó ezt te sem gondolod komolyan.-mondta és hallatszott a hangján hogy nem örül neki.
-De,komolyan mondom csak mond a címet és oda találok.
-De érted megyek.Jobb lesz úgy.-mondta és hallottam egy ajtó csukódást.
-Nem kell Harry már el indultam.Nem kell pátyolgatni egyedül is el találok oda és meg kell ismernem Londont.-mondtam az igazat.
-Oké értem de 1 ez nem pátyolgatás csak szeretnélek biztonságban tudni.2 igen meg kell ismerned Londont de nem este és egyedül.-mondta idegesen.
-Oké mivel nem mondod a címet ezért nem is kell meg van az interneten és majd ott találkozunk. Szia!-mondtam és le tettem.
Igen,tudom ez nem volt szép tőlem és nem akartam megbántani,de egyedül is oda tudok menni.Meg különben is valahogy csak meg kell ismernem London utcáit. Ez meg pont jó alkalom,vagy nem. De most már mind egy. Egyedül sétáltam London utcáin a sötétben és ráadásul még esni is kezdett.Nagy nehezen kiigazodtam az útvonalon és már elég közel voltam a srácok házához.Egy sötét sikátoron mentem keresztül mikor valaki fejbe vágott.Hallottam ahogy a szilánkok földet érnek,nehéznek éreztem a lábaimat és hirtelen minden elsötétült.
                                                             ******
Mikor ki nyitottam a szemem egy szobában találtam magam,talán.A fejem nagyon hasogat és gyengének érzem magam,próbáltam felkelni de nem volt elég erőm és meg is voltam kötözve. A szobában sötét volt csak valahonnan egy kis fény megvilágított a szobában.

Nem láttam tisztán de nem is kellett tudtam ki az és azt is hogy ő hozott ide.De hogy miért az nem tudom.

-Hogy érzed magad hercegnő?-kérdezte és leguggolt mellém.

-Mit akarsz Brad? Miért kellett ezt csinálnod? Engedj el!-nagyon fájt a fejem,a szeme előtt össze folytak a dolgok.

-Ne legyél ilyen kíváncsi.-monda és nevetett.-De oké ha akarod válaszolok.Mit akarok..hááát egy könnyű téged,és meg is szereztelek. A drága barátod meg már biztos rosszul van hogy hol vagy és mi van veled.Ja,azért csináltam mert..mert olyan kedvem volt és te hozzám tartozol.És nem engedlek el.-mondta és csak sétálgatott a szobában és engem figyelt.

-Brad mi lett veled? Mikor edzettünk nem ilyen voltál? Mi történt?-kérdeztem nem értem hogy változhatott meg ilyen gyorsan és ilyen rossz irányba.

-Tudod mindig is tetszettél nekem.Ezért győztél folyton és ezért cukkoltalak...és amikor meg tudtam hogy Londonba költözöl...tudod milyen szar érzés volt??!! Mindig itt voltam neked,mindig számíthattál rám te meg ott hagytál!! Szart sem jelentettem neked!!-üvöltött velem és az üveg ami a kezébe volt felém repül de nem talált el.

-Brad én mindig csak barát ként tekintettem rád.-mondtam szinte alig halhatóan de úgy látszik meghallotta.Mert egyenesen felém közeledett és jó erősen fel pofozott.
-Majd változtatunk ezen.-mondta és ott hagyott egyedül a sötétben.Féltem fáztam és mindenem fájt.Egyedül éreztem magam és csak Harryvel szerettem volna lenni.Ha nem makacskodom akkor most vele és a barátaival lennék nem pedig itt meg kötözve a sötétben.

*Harry szemszöge*

-Hol van már Nina!! Nem igaz már rég itt kellene lennie.-idegeskedtem és fel alá járkáltam a szobában.

-Nyugi Harry biztos ide ér nemsokára.-próbált nyugtatni Niall.

-Niall már 1 órája itt kellene lennie!-kiabáltam-El megyek meg keresem..mondtam és már mentem is ki az ajtón.

Be ültem a kocsiba és mielőtt még el indulhattam volna Louis pattant be mellém.

-Megyek vele.-mondta.Én csak bólintottam és el indultunk el mentünk a házhoz hátha nem jött el a veszekedésünk után.De sajnos hiába nem volt otthon senki. Végig néztük az utat amin jött de semmi.Kezdtem egyre jobban ideges lenni és ezt Lousi is látta rajtam.

-Louis én kiszállok és azért gyalog is körbe megyek.-mondtam.Ő csak bólintott és ős is kiszállt.Jó ha az embernek ilyen barátai vannak akik vigyáznak rá és mellette vannak.El indultunk és közben a nevét kiabáltuk és többször is hívtam de nem vette fel.

-Még egyszer megpróbálom hátha.-néztem Louisra ő bólogatott. A telefon kicsöng de....mintha hallottam volna a szembeli utcából valami zenét.Fel ismertem Nina telefonja volt.Azonnal arra vettem az irányt de csak a telefont találtam meg,őt nem.

Itt a rész komizzni *-*♥
Nina ♥xx