*Nina szemszöge*
Már 3 napja itt rohadok Bradnél és azt sem tudom hol van az az itt!! Már kezdek meg őrülni.Biztos Harry is és apu is tiszta rosszul van,na meg Hel....Valahogy ki kell innen jutnom de hogy??!! Innen nincs kiút. Ebben a pillanatban egy ismerős ajtó csapódást hallottam.
-Szia cica! Már szinte 3 napja nem ettél mi lesz így velünk??-kérdezte,s közben gonoszul nevetett.
-Semmi...-mondtam halkan ez alatt az idő alatt sikerült megtanulnom hogy ne mondjak rosszat mert képes kiütni ha olyat mondok,és nem viccelek.
-Jaj,ne mondj már ilyet.Van egy ötletem! Mit szólná ha elengednélek?-kérdezte kedves mosollyal az arcán.Nem hittem neki,tudtam hogy ő nem ilyen és hogy ez csak átverés.Sosem engedne el amíg élek.De azért kipróbáltam hátha...,aprót bólintottam és ő közelebb hajolt.El oldozta a kezemet,nekem sem kellett több el löktem magamtól minden erőmmel és az ajtó felé futottam.Mát épp a kilincsért nyúltam mikor hirtelen ott termett előttem és lelökött a lépcsőn.Nagyon meg ütöttem a vállam szinte hallottam ahogy roppant,fájt.Szörnyen fájt.Mégis hogy csinálta ezt.Hogy lehet ilyen gyors??!
Lassan fel ültem és egészen a falig hátráltam. Brad közeledett felém és a karjaiba vett.Nem értettem de nem ellenkeztem mert nem tudtam nagyon fájt a kezem és a vállam is.Fel vitt a lépcsőn és a hirtelen fénytől úgy éreztem mindjárt megvakulok.Szemem lassan meg szokta a hirtelen fényt,Bradre pillantottam de ő csak mosolygott.Be vitt a nappaliba és le tett a kanapéra,majd mellém ült.
-Miért engedtél el?-kérdeztem és közben szétnéztem.Szép lakás volt ahhoz képest milyen szörnyű a pince.A falakon festmények és egy nagy plazma tv volt velem szembe.A kanapé nagyon kényelmes volt és puha,egyszerűen gyönyörű volt. Kérdőn néztem Bradre hogy miért hozott ide és mit akar de mielőtt meg kérdezhettem volna már válaszolt is.
-Nem akarlak bántani,ebben a 3 napban rá jöttem hogy nem akarod hogy megy öljelek.Ezért meg bízom benned és tudom hogy nem fogsz el szökni.-mondta és fel állt majd a konyhából egy bögre teát hozott.
-Idd meg de nekem el kell mennem,és ne merj el szökni.-mondta és távozott is.
Amint meg hallottam az ajtócsapódást próbáltam összeszedni minden erőmet.Mikor már úgy éreztem itt az idő fel álltam és az ajtóhoz mentem.Kinyitottam és kiléptem rajta,egészen a kapuig mentem és onnan is ki az utcára.Már éppen kezdtem volna el szaladni mikor egy erős kezet éreztem ami körül fonódik a derekamon és már is ismét a házban vagyok.Mikor hátranéztem megláttam Bradet aki dühösen nézett rám.Hátráltam de ő követett,egészen addig hátráltam amíg egy falnak nem ütköztem. Brad mélyen a szemembe nézett.
-Te nem értesz a szép szóból igaz Nina??!-kiabált velem.-Jól van,akkor majd ezzel sikeres lesz.-mondta és láttam hogy a tenger kék szeme át vállt vérvörösre.(??)
Rám mosolygott és ezzel meg pillantottam szemfogait.
Nem igazán gondoltam volna hogy ez lehetséges vagy hogy ilyesmi tényleg létezik.A vér is meg fagyott az ereimben,ledermedtem.Miért pont velem történik ez?Most akkor Brad meg akar ölni?
-Látom kellőképpen meg ijedtél.-mondta és a száját nyalogatta.-NE félj nem foglak bántani csak akkor ha meg akarsz szökni de szerintem nem akarsz.-mondta és még mindig nevetett.
Várjunk egy kicsit ezt át kell gondolnom. Brad egy...egy...
-Vámpír...-mondtam elhaló hangon.Éreztem hogy forog velem a világ,de szerencse hogy Barad és a fal meg tartott.
-Pontosan,és szerintem tudod mire képes egy vámpír...-suttogta a fülembe és nevetett.Nagyot nyeltem a szívem a torkomban dobogott.Biztos voltam benne hogy innen nincs menekvés,és most már azt sem szerettem volna ha Harry meg talál.Még a végén meg öli,én....az nem szeretném.Félek,de össze kell szednem magam ki kell innen jutnom...minél előbb.
*Harry szemszöge*
Már 3 nap el telt....Még mindig semmi hír Nináról. Már lassan meg őrülök.A rendőrség nem találja az egyetlen nyom a telefonja volt de semmi más.Beszéltem a rendőrökkel és beszéltem nekik Bradről,de ők azt mondták nem létezik.Most meg még jobban kezdek ideges lenni hogyha ő nem Brad akkor ki és egyre biztosabb vagy abban hogy Brad vagy akár mi is a neve rabolta el Ninát. Legalább csak egy jelet vagy sms-t vagy hívást kapnék tőle hogy tudjam jól van de semmi.
-Még mindig semmi...-mondta Nina apukája.El ment körülnézni a rendőrökkel...,de nagyon maga alatt van.
-Előbb utóbb biztos találunk valamit.Tudom,hogy itt van és hogy él..-mondtam ezzel ős is és magamat is biztattam.Leültem az ágyra és meg csörrent a telefonom...
Ismeretlen szám...NINA!
Sziasztok! :)
Itt az új rész remélem tetszik és hát....örülnék neki NAGYON ha legalább egy komment érkezne. Arra is gondoltam hogyha komentbe még plusszba el linkelitek a ti blogotokat el olvasom és komentelek!:D
Nina!♥xoxo
-Nem akarlak bántani,ebben a 3 napban rá jöttem hogy nem akarod hogy megy öljelek.Ezért meg bízom benned és tudom hogy nem fogsz el szökni.-mondta és fel állt majd a konyhából egy bögre teát hozott.
-Idd meg de nekem el kell mennem,és ne merj el szökni.-mondta és távozott is.
Amint meg hallottam az ajtócsapódást próbáltam összeszedni minden erőmet.Mikor már úgy éreztem itt az idő fel álltam és az ajtóhoz mentem.Kinyitottam és kiléptem rajta,egészen a kapuig mentem és onnan is ki az utcára.Már éppen kezdtem volna el szaladni mikor egy erős kezet éreztem ami körül fonódik a derekamon és már is ismét a házban vagyok.Mikor hátranéztem megláttam Bradet aki dühösen nézett rám.Hátráltam de ő követett,egészen addig hátráltam amíg egy falnak nem ütköztem. Brad mélyen a szemembe nézett.
-Te nem értesz a szép szóból igaz Nina??!-kiabált velem.-Jól van,akkor majd ezzel sikeres lesz.-mondta és láttam hogy a tenger kék szeme át vállt vérvörösre.(??)
Rám mosolygott és ezzel meg pillantottam szemfogait.Nem igazán gondoltam volna hogy ez lehetséges vagy hogy ilyesmi tényleg létezik.A vér is meg fagyott az ereimben,ledermedtem.Miért pont velem történik ez?Most akkor Brad meg akar ölni?
-Látom kellőképpen meg ijedtél.-mondta és a száját nyalogatta.-NE félj nem foglak bántani csak akkor ha meg akarsz szökni de szerintem nem akarsz.-mondta és még mindig nevetett.
Várjunk egy kicsit ezt át kell gondolnom. Brad egy...egy...
-Vámpír...-mondtam elhaló hangon.Éreztem hogy forog velem a világ,de szerencse hogy Barad és a fal meg tartott.
-Pontosan,és szerintem tudod mire képes egy vámpír...-suttogta a fülembe és nevetett.Nagyot nyeltem a szívem a torkomban dobogott.Biztos voltam benne hogy innen nincs menekvés,és most már azt sem szerettem volna ha Harry meg talál.Még a végén meg öli,én....az nem szeretném.Félek,de össze kell szednem magam ki kell innen jutnom...minél előbb.
*Harry szemszöge*
Már 3 nap el telt....Még mindig semmi hír Nináról. Már lassan meg őrülök.A rendőrség nem találja az egyetlen nyom a telefonja volt de semmi más.Beszéltem a rendőrökkel és beszéltem nekik Bradről,de ők azt mondták nem létezik.Most meg még jobban kezdek ideges lenni hogyha ő nem Brad akkor ki és egyre biztosabb vagy abban hogy Brad vagy akár mi is a neve rabolta el Ninát. Legalább csak egy jelet vagy sms-t vagy hívást kapnék tőle hogy tudjam jól van de semmi.
-Még mindig semmi...-mondta Nina apukája.El ment körülnézni a rendőrökkel...,de nagyon maga alatt van.
-Előbb utóbb biztos találunk valamit.Tudom,hogy itt van és hogy él..-mondtam ezzel ős is és magamat is biztattam.Leültem az ágyra és meg csörrent a telefonom...
Ismeretlen szám...NINA!
Sziasztok! :)
Itt az új rész remélem tetszik és hát....örülnék neki NAGYON ha legalább egy komment érkezne. Arra is gondoltam hogyha komentbe még plusszba el linkelitek a ti blogotokat el olvasom és komentelek!:D
Nina!♥xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése