19.rész
A múlt csak akkor fáj,ha hagyjuk,hogy kövessen minket.
-Nina?!
-Apu!!-kiáltottam,és apukám nyakába ugrottam.
-Hát te?-kérdezte,de még mindig nem fogta fel a helyzetet.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.-mondtam nevetve,és elengedtük egymást.
-Jól vagy? Hol voltál? Fontos dolgokról kell beszélnünk!-mondta,és befelé tolt minket.
-Hello Matt.-köszönt Hel.
-Jaj,szia észre sem vettelek,bocsánat.-mentegetőzött apu és Helenát is megszorongatta.
Mikor beléptünk a fiúk tágas nappalijába inkább apukám háta mögött bújtam el,féltem a szemükbe nézni,főleg Harry és Liam tekintetés akartam kerülni.
Barátnőm mellettem állt,tudta,hogy félek szembe nézni velük,de itt volt mellettem,és ezért hálás vagyok neki.Biztató pillantásokat vetett rám,és megszorította kezem.
-Fiúk,nézzétek ki állt az ajtóban.-mondta apa,majd a biztonságot nyújtó pajzsom ellépett,és így rám nézett mindenki.
-Sziasztok...-szinte suttogtam,apura néztem hátha rájön,hogy segítség kéne...
-Ja,és már megint el felejtettem.Fiúk ő itt Helena Jonshon.-nézett a fiúkra apu aztán az említett személyre.Legalább nem engem néznek...
-Szia Niall vagyok Niall Horan.-ugrott fel a szőkeség,és egy nagy öleléssel köszöntötte a barátnőmet.
-Helena vagyok de szólítsz Helnek.-mondta kedvesen.
-Hello Zayn vagyok.-biccentett Zayn a kanapéról.
-Szia Liam vagyok.-mutatkozott be,és ő is egy nagy öleléssel köszöntötte Helt.
-Halihóóó Louis vagyok.-ugrott oda mellé Loui,és ős is megszorongatta.
-Hi Harry vagyok.-köszön ő is.
Helena csak mosolygott gondolom nem tudta mit kellene mondani,de szerencsére apám segített.
-Szóval Nina beszélnünk kell édesanyádról...-mondta,és a kanapé felé akart tolt,de nem mozdultam.
-Apa tudok mindent a vámpírokat,azt hogy álomfény fejtő vagyok,és anyáról is tudok.Aki elrabolt az a bátyám volt Brad,csak most tudtam meg nem régen.-mondta egyenesen a szemébe,de tekintetem akaratlanul is Liamre majd Harryre vándorolt.Nagy csend ereszkedett a szobára amit apu telefonja zavart meg.Fel vette de azzal a lendülettel le is tette.
-Most mennem kell de erről majd még beszélünk.-mondta,és egy puszit nyomott a fejemre,majd meg ölelt.-Szeretlek kislányom,örülök,hogy jól vagy,és nem esett bajod.-szorosabban ölelt,majd lassan el engedett.
-Én is szeretlek apa.-és egy puszit nyomtam az arcára.
Intett a srácoknak,majd meg ölelte Helenár,még egyszer bocsánatot kért,hogy már kétszer elfelejtette,de utána ment is. Ismét csend lett.Próbáltam össze szedni a gondolataimat,és már szóra nyitottam a szám,de közbe vágtak.
-Nina beszélhetnénk?-nézett rám idegesen Harry. Tekintetemet körbefuttattam a szobán,majd meg álltam Liamnél. Nem nézett rám,és az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.Egy sóhaj kíséretében bólintottam.
-Srácok,Helena tud mindent.-mondtam,de ahogy láttam nem lepte meg őket a dolog,bólintottak.
-Gyere megmutatom a házat.-ajánlotta fel Niall amit barátnőm mosolyogva elfogadott.
Harry a lépcső felé biccentet,majd elindult,követtem a példáját,és mentem utána.Ahogy lépkedtem,úgy éreztem egyre nehezebb súly ereszkedik rám,már remegett a térdem is.Igen,féltem....Féltem mit akar mondani,és féltem,hogy talán bajom lehet belőle.
Lassan beléptem Harry után az ajtón,és lassan becsuktam azt.Ő háttal volt nekem,és az ablak előtt állt.Meg köszörülte a torkát,majd lassan felém fordult.
-Sajnálom ami történt.Én nem így terveztem ezt az egészet...-közeledett felém.-Én...Szeretlek...
Csak egy szó ami kilenc betűből áll,de engem még is sokként ért.Örültem is meg nem is. Harry lassú léptekkel közeledett felém,majd meg fogta a kezem,és a szemembe nézett. Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet,az emlékek meg rohamoztak.Lehajtottam a fejem,éreztem,hogy szúr a szemem,és hogy egy kósza könnycsepp végig folyik az arcomon.Hirtelen puha ujjakat éreztem az arcomon,amik letörölték a könnycseppet,majd az államnál fogva finoman felemelték a fejem.Nem tudtam a szemébe nézni...Hátrébb léptem néhány lépést,majd kiszaladtam az ajtón.Leszaladtam a lépcsőn,csak az járt a fejemben,hogy minél előbb kijussak innen,és akkor már nem kell visszafognom a könnyeimet.A tervemet az hiúsította meg,hogy valakinek neki mentem,és az a valaki nem akart elengedni.Eddig észre sem vettem,hogy csukva van a szemem,csak akkor amikor lassan fel néztem az illetőre. Liam.
-Nina kérlek hallgass meg.-kérlelt.
-Nem előbb te.-mondtam suttogva mert csak ennyi hangom volt.-Sajnálom előbb neked kellet volna el mondanom,tudod ez most rosszul esett,és lehet,hogy ezzel mindennek vége köztünk,de tudd én sajnálom.-mondta,és mentem volna tovább ha nem állít már megint meg.
-Szeretlek...
Kész végem eddig bírtam.Zokogásban törtem ki,és lassan a földre ültem.Lépteket hallottam,és fel pillantottam Harry állt mellettem.Közelebb akart jönni ahogy Liam is,de én hátrébb csúsztam,ezzel ni ütköztem valakinek.
-Gyere velem.-segített fel a földről Niall,és az emelet felé kísért,majd intett Helenánka,hogy jöjjön ő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése