Nina Grand vagyok.Egy átlagos tini lány voltam addig amíg anyukám meg nem halt. A halála mély sebet ütött bennem úgy éreztem egyedül maradtam. Apukám a vállalkozó,ezért nagyon sokat dolgozik és szinte sosincs itthon. Egyedül maradtam nincs senkim aki mellettem lenne.Persze apukámat mindennél jobban szeretem de mégis csak anya volt az aki többet volt velem itthon. Úgy érzem a halála az én hibám. Vigyáznom kell apukámra mert már csak ő maradt nekem. Mióta anya elment edzeni járok ez lenyugtat, néha vannak düh kitöréseim de ritka. Vagdostam magam,drogoztam is. Igaz alkoholhoz nem nyúltam úgy éreztem csak ezek segítségével tudok túl lépni. A suli is elég rosszul ment nagyon sokat hiányoztam,és az órákról is ellógtam.Egy szóval tönkre ment az életem. Egész pontosan a mai napig azt hittem tönkre ment....
Reggel mikor felkeltem levánszorogtam a lépcsőn a konyhába.Mikor a konyhába értem egy cetlit találtam.
*Szia kincsem!
Korábban kellett bemennem dolgozni. Sajnálom de amint haza érek fontos dolgot kell mondanom! Vigyázz magadra!
puszi Apa! xoxo
Remek a munka a munka,és csak a munka. De mi lehet az a fontos dolog amit mondani akar,nem tudom. Mind egy is nem izgat úgy is megtudom. Le ültem az asztalhoz és megreggeliztem. Elpakoltam magam után és a szobámba mentem fel vettem egy laza ruhát ,és össze pakoltam az edző cuccomat. Kiléptem a házból bezárkóztam,majd elindultam az edző terem felé. Mikor oda értem megláttam az edzőmet Bradet. Ő az egyetlen ember aki tudja mi van velem,és meg érti miért van szükségem a bokszra,hogy ki adjam magamból minden fájdalmat.
-Jó reggelt Nina!-köszöntött.
-Neked is.-mondtam lustán.
-Gyere, ma jó erőben vagyok tuti kiütlek.-gonoszul nevetett.
-Csak szeretnéd!-mondtam és elmentem átöltözni. Mikor vissza értem Brad már várt.
-Gyere Hercegnő! Üss ki ha tudsz!-tudta hogy utálom ha hercegnőnek neveznek.
Több se kellet oda mentem,és szemben álltunk egymással. Vártam hogy támadjon nagy nehezen meg indult de én könnyen leütöttem.Legalább is azt hittem,de ő kitért az ütés elöl,és ezzel én lettem kiütve. Nagy nehezen felkeltem,és Bradnek estem. A végére már mind a ketten fáradtak voltunk. Kiegyeztünk egy döntetlenben.Elmentem tusolni,majd öltöztem.
-Ez most döntetlen lett de legközelebb kiütlek Grand.-morgott Brad.
-Oké fogadok nem sikerül!-vágtam vissza és megindultam felé.
-De sikerülni fog.-mondta gúnyosan.-Hercegnő nem ütsz ki.-oké elég volt meg fogtam a karjánál fogva a térdhajlatába rúgtam,ezzel elértem hogy a földre rogyott. Leterítettem és a kezét a lapockájához szorította.
-Én győztem Brad! Te vagy a hercegnő.-mondtam és elengedtem majd haza indultam.
Mikor haza értem meglepődtem mert apa itthon volt.
-Szia kicsim!-köszönt.
-Szia! Te mit keresel itthon nem úgy volt hogy csak este jössz?-kérdeztem.
-Mondanom kell valamit. Tudom hogy nagyon hiányzik édesanyád,és tudom,hogy nem sokat vagyok veled,de pont ezért.....-nagy levegőt vett és lassan kifújta.-Egy állást ajánlottak fel nekem Londonban. Én pedig elfogadtam,és még mielőtt mondanál valamit jobb lesz így! Többet leszünk együtt és a rossz emlékeket magunk mögött fogjuk hagyni.-mondta a szavakat egyenesen a szemembe.
-Apa én nem akarom elfelejteni anyát!-mondtam és a szemem könnybe lábadt.
-Tudom és én sem hidd el és nem is fogjuk mindig velünk lesz....De muszáj túl lépni!-mondta és neki is könnyes lett a szeme. Közelebb jött hozzám és szorosan megölelt.
-Lehet igazad van túl kell tennem magam azon ami történt. Új életet kezdeni.-mondtam és apára néztem.
-Akkor menny és csomagolj. Holnap reggel indulunk Londonba.-jelentette ki.
Én csak bólintottam és felmentem a szobámba. El kezdtem pakolni a cuccomat nagyon sok emlék előkerült és sokszor kapott el a sírás. Lassan végeztem és már 11 óra volt. Lementem a konyhába de már be volt csomagolva minden. Körbenéztem és ismeretlen emberek voltak a lakásban. Apa jött le a lépcsőn én meg kérdőn néztem rá.
-Csak a költöztetők. Semmi gond.-mosolygott.
Hagytam is a dolgot inkább felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Éjszaka nagy csörömpölésre keltem. Lassan a zaj irányába mentem,ami a fürdőből jött. Benéztem a kulcslyukon és apát láttam aki épp egy üres Votkás üveggel a kezében próbált felállni a földről. Apának az ivás segít?! Most már tudom honnan örököltem.Bementem a fürdőbe.
-Gyere apa túl lépünk ezen az egészen holnap este már nem itt leszünk.-segítettem felállni neki és a szobájába vittem. Lefektettem az ágyba és befeküdtem mellé.
-Tudod kincsem nagyon hiányzik anyád.Nélküle minden olyan nehéz.-mondta apa.
-Nekem is.Te az ivással próbálod magad túl tenni ezen?-kérdeztem de tudtam a választ.
-Igen és sajnálom hogy látnod kellett.-mondta csukott szemmel.
-Én....drogoztam,és vagdostam magam.-mondtam féltem a reakciójától.
-Meg értem...de most már fejezzük be oké?-nézett rám.
-Rendben anya miatt!-mondtam és bólintott majd elaludtunk.
Reggel apa telefonja ébresztett. Lassan kikeltem az ágyból és a szobámba mentem. Mikor beléptem körbe néztem sehol semmi csak az ágyam és a huzatom.
Úgy döntöttem megpróbálok a régi Nina lenni. Hisz nem sírhatok örökké.Fel öltöztem és lementem az emeletről.
Apa már várt. Mind ketten körbenéztünk és egymást megöleltük. El búcsúztunk,mind a ketten készek vagyunk tovább lépni. Egyenesen a reptérre mentünk. Mikor oda értünk egy női hang bemondta hogy a gépünk 5 perc múlva indul. Apával lecsekkoltunk és felszálltunk. Az utat átaludtam csak akkor keltem fel mikor apa ébresztgetett.Mikor leszálltunk a gépről körbe néztem.Tetszett London. Taxiba ültünk és az új házunk felé vettük az irányt.Mikor meg érkeztünk a ház valami mese szép volt.
-Hétfőn kezdesz a suliban.Szeretném ha jobbak lennének a jegyeid.Ja és van a közelben egy nagyon jó boksz terem.-mondta mosolyogva.
-Az remek már épp nézni akartam egyet.De várj holnap már hétfő.-mondtam komolyan
-Igen tudom és suli.-nevetett gonoszul.
-Ne nevess neked meg munka.-mondtam és én is nevettem.
Le fürödtem és mivel nagyon fáradt voltam elmentem aludni.
Remélem tetszett! Komizz ha tetszett vagy ha valamit szeretnél hogy benne legyen!
Nina..!xX
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése